Szirmai Éva

A sajtóműfajok elmélete

a Közművelődés Tanszék média szakirányú képzésében résztvevő

III. és IV. éves hallgatói számára

Szeged, 1997.

AZ ISMERT MŰFAJTANI RENDSZEREK

műfajok - sajtóműfajok

A sajtóműfajok elmélete arra a felismerésre épül, hogy a különböző műfajú sajtópublikációk (cikkek) mind formai, mind tartalmi jegyeiket tekintve jelentősen eltérnek egymástól. Stilisztikai tanulmányaink során már tapasztaltuk, hogy a tájékoztató és publicisztikai műfajok elválasztása nem önkényes, hanem a bennük megjelenő és megnyilvánuló újságírói szubjektum (a személyesség foka) határozza meg. Az irodalomelméletben használt műfaj-meghatározások csak távoli analógiaként használhatók a sajtóműfajok esetében. Így pl. a tájékoztató műfajcsoportot megfeleltethetjük az epikai műnemnek, a publicisztikait a lírának, a riportot ill. az interjút pedig a drámainak. Hangsúlyozom: műnemekről, nem pedig műfajokról beszélünk, és az analógiának itt vége is szakad. A hagyományos sajtópublikációk egyikének sem találhatjuk meg ugyanis irodalmi megfelelőjét. (Az olyan végletes leegyszerűsítésektől, mint hogy pl. Tolsztoj Háború és béke című nagyregénye a világirodalom legjobb riportja - tekintsünk most el!) Ez a tény persze nem zárja ki, hogy feltételezzünk átmeneti műfajokat zsurnalisztika és irodalom között (ezekről a későbbiekben részletesebben is lesz szó), mint ahogy azt sem, hogy irodalmi igényességgel megírt szövegeket találjunk a napisajtóban. De ne felejtkezzünk el arról az alapelvről, hogy a sajtópublikáció lényegét és funkcióját tekintve köznapi kommunikációs üzenet, amely - mint láttuk - lényegesen különbözik a művészeti kommunikáció üzenetformájától.

műfajtani rendszerek

A továbbiakban szemléltetésül lássunk néhány műfajtani rendszert. Az itt megjelenő táblázatok (egy kivételével) a nyomtatott sajtó műfajait tartalmazzák - a későbbiekben el kell döntenünk, hogy szükséges-e vajon az elektronikus médiumokra külön műfajrendszert kidolgozni.

A magyar sajtó kiskönyvtára... ???

	TÁJÉKOZTATÓ MŰFAJCSOPORT		PUBLICISZTIKAI MŰFAJCSOPORT	JÁRULÉKOS ÉS ÖSSZEFOGLALÓ MŰFAJCSOPORT
	hír műfajcsalád		cikk műfajcsalád	járulékos műfajcsalád
	kis hír		vezércikk - ált. politikai propaganda aktuális	irodalmi műfajok - folytatólagos regény, novella, szatíra (publicisztikus), karcolat, anekdota, bökvers, tudományos és egyéb - ismertetés, tanácsadás, rejtvény, egyéb
	hír		(rövid vezércikk)	összefoglaló műfajcsalád
	megírt hír - eseményhírek, tematikus hírek, jelleg szerinti alfajok		cikk - (belső vezércikk)	hírfej
	információ - kis információ, nagy információ, hírösszefoglaló, lexikon		elméleti cikk	tárca - cikk, elméleti cikk, kritika, humoreszk, életkép, portré, karcolat, novella, regény, tudományos, útleírás, riport, rövid tárca
	közlemény		nyílt levél	színes írások
	hírcsokor			olvasói levelek
	tudósítás műfajcsalád			szerkesztői üzenetek
	eseménytudósítás - kronologikus, lead		kommentár műfajcsalád
	tematikus tudósítás		kommentár
	riport - eseményriport, problémariport, történetriport		összefoglaló
	interjú műfajcsalád		glossza - szatirikus, pozitív, állásfoglaló
nyilatkozat		kritika műfajcsalád
beszélgetés		recenzió
portré		művészeti kritika - (művészeti ágak szerinti alfajok)
kritikai interjú
kollektív interjú
körinterjú

GOMBÓ Pál: Sajtóismeret; Tankönyvkiadó, 1977.

TÁJÉKOZTATÓ (INFORMÁCIÓS) MŰFAJCSOPORT	PUBLICISZTIKAI MŰFAJCSOPORT	JÁRULÉKOS MŰFAJCSOPORT
információs műfajcsalád	cikk	irodalmi műfajcsalád
tényhír	vezércikk - klasszikus vezércikk, rövid vezércikk	folytatásos regény
hír	belső vezércikk	novella
hírfej	nyílt levél	szatíra
címes hír	vitacikk - indító vitacikk, záró vitacikk	karcolat - anekdota, életkép, tollrajz, csevegés
kisinformáció	cikkriport	tárca
nagyinformáció	kommentár	vers
hírcsokor	hírmagyarázat	aforizma
hírösszefoglaló	jegyzet	tudományos műfajcsalád
közlemény	összefoglaló kommentár	tudományos ismertetés
tudósítás műfajcsalád	glossza	tanácsadás - jogi tanácsadás, egészségügyi tanácsadás
eseménytudósítás - külpolitikai tudósítás, belpolitikai tudósítás, szakosított tudósítás	esszé	rejtvény műfajcsalád
tematikus tudósítás - szakosított tudósítások	irodalmi esszé	keresztrejtvény
riport - eseményriport, társadalmi elemző riport, útleírás, termelési riport, bűnügyi riport, kulturális riport	tudományos esszé	képrejtvény
interjú műfajcsalád	politikai esszé	logikai rejtvény
nyilatkozat	kritika	karikatúra
portréinterjú	recenzió	művészi fotó
kritikai interjú	műkritika	szórakoztató műfajcsalád
kollektív interjú - körinterjú, kerekasztal-beszélgetés, sajtótájékoztató		képregény vicc

Sajtókönyvtár - Műfajismeret; szerk.: Bernáth László, MÚOSZ Bálint Sándor Újságíró-iskola, Bp. 1995.

TÁJÉKOZTATÓ MŰFAJCSALÁD	PUBLICISZTIKA
hír	vezércikk
mínuszos hír	vélemények és viták
címes hír, kisinformáció	belső cikk
információ	nyílt levél
tudósítás	vitacikk
AZ ÁTMENET MŰFAJAI	kommentár. jegyzet
interjú	glossza
riport	KRITIKA
	recenzió
	hírlapi kritika
	tanulmány, esszé, értekezés

Domokos Lajos: A nyomtatott és elektronikus újságírás elmélete; Teleschola, Bp. 1994.

INFORMÁCIÓS MŰFAJCSOPORT	RIPORT MŰFAJCSOPORT	PUBLICISZTIKAI MŰFAJCSOPORT	JÁRULÉKOS MŰFAJCSOPORT
hír	elemző riport	vezércikk	irodalmi műfajok
tudósítás	tényfeltáró	jegyzet	rejtvények
interjú	szociografikus-irodalmi	nyílt levél	humorra épülő műfajok
nyilatkozat		kritika	képekre épülő műfajok

Az elektronikus orgánumok osztályozása

TÁJÉKOZTATÓ MŰSOROK	SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK
napi és heti politikai híradó műsortípus	köznapi tükrözési mód szerinti műsortípusok
magazin műsortípus	populáris fikcióra épülő műsorok
szolgáltató műsortípus	vetélkedőműsorok
ismeretterjesztő műsortípus	show-műsorok
	sportműsorok
	művészi tükrözési mód szerinti műsortípusok
	irodalmat, színházat, operát, hangversenyt helyettesítő műsorok
	hangjáték
	televíziójáték

FELADAT

Vessük össze a megismert műfajtani rendszereket, igyekezzünk megállapítani azokat a rendezőelveket, amelyek alapján a szerzők létrehozták őket! Találjuk meg azokat a műfajokat, amelyek besorolása jelentősen eltér az egyes rendszerekben, találjuk meg az eltérések lehetséges okait! Különösen ügyeljünk a riport- és az interjúműfajok megítélésének különbözőségeire!

Egyszerűsített műfajrendszer - házi használatra

Az általunk használt rendszer igyekszik kizárni a terjedelmi és szemantikai szempontok kevert alkalmazását - vagyis csak az önmagukban jelentő sajtóműfajokat sorolja be. Központi rendezőelvünk a személyesség érvényesülése az egyes műfajokban. Mind a tájékoztató (információs), mind a publicisztikai műfajcsoportokban rangsorolhatók az egyes műfajok a személyesség foka szerint. Így pl. a riport műfajcsoport a tájékoztató (információs) műfajcsalád eleme marad, míg pl. az interjú műfajcsoportot átmenetiként fogjuk fel, mivel egyes műfajai inkább az információs, míg mások - éppen ellenkezőleg - a publicisztikai műfajcsaládhoz kötik. A tisztán irodalmi műfajok értelmezésével a rendszer nem foglalkozik, ezek közül kizárólag a tárca kapott helyet benne, mint jellegzetesen sajtóműfaj, habár átmenet lehet már az irodalom felé.

TÁJÉKOZTATÓ (INFORMÁCIÓS) MŰFAJCSALÁD	INTERJÚ MŰFAJCSALÁD	PUBLICISZTIKAI MŰFAJCSALÁD
hír műfajcsoport napihír, rövidhír, megírt hír	önálló írásműként vagy műsorelemként megjelenő interjúk - hírinterjú, tematikus interjú, portréinterjú kollektív interjútípusok	hírmagyarázat, hírháttér kommentár, vezércikk
tudósítás műfajcsoport		jegyzet, glossza
riport műfajcsoport eseményriport, oknyomozó- tényfeltáró riport, szociografikus riport		kritika műfajcsoport recenzió, kritika, esszé (tanulmány)
		tárca

MI A HÍR?

esemény - információ - hír	milyen tényezők befolyásolják, hogy megtörtént eseményekről 1. rendelkezünk-e információval 2. hír lesz-e belőlük kik azok, akik a rendelkezésükre álló információkat szűrik és szakszerűen tálalva, technikai eszközökön keresztül eljuttatják a közönséghez (tömegkommunikáció - kommunikátorok - gate-keeperek) mi a különbség az intézményesített információátadás és a spontán információáramlás között - falusi kispad intézménye ill. a politikai sajtó; pletyka és kiszivárogtatás;
a hírérték befolyásoló tényezői	a hír egy lehetséges meghatározása: · újdonságot tartalmaz · közérdeklődésre tarthat számot · nyilvánosságra hozható vagyis: nem minden hozható nyilvánosságra, ami egyébként közérdeklődésre tarthatna számot - állam- és szolgálati titkok, személyiségi jogi védelem - közérdek vagy nem a nyilvánosságra hozatala közszereplők személyiségi jogi védelme - közérdek és jogos magánérdek elválasztása a hírérték megállapításánál figyelembe kell venni: · befolyásolja-e az információ az életünket? · aktualitás, kuriozitás, meglepetésszerűség · illeszthető-e a már bevezetett tematikai keretbe (az előzmények által mennyire meghatározott?) · az eseményben résztvevő személyek szerepe és ismertsége · az esemény által okozott kár, konfliktus mérete, a normasértés foka · földrajzi közelség INFORMÁCIÓ -------------------- HÍR végtelen számú esemény szelektált információ - befogadhatóvá téve a szelekciót a kapuőrök végzik: 1/ a befogadói igények 2/ az információért folyó konkurenciaharc 3/ a kulturális közeg igényei 4/ a politikai-társadalmi környezet elvárásai 5/ a szubjektum önérdeke által meghatározva.
az információ forrásai	1. primer (autentikus) hírforrások - kiküldött tudósítók, interjúkészítő újságíró, nyilvános adatszolgáltató intézmények (rendőrség, tűzoltóság, meteorológiai intézet, útinform stb. - v.ö. közvetlen bejelentkezés hírműsorokban - vagy utánuk, amennyiben támogatott műsorszámokról van szó) 2. szekunder hírforrások - már feldolgozott információkat továbbít - MTI és egyéb hírügynökségek, más tömegkommunikációs csatornák stb. - információlopás etikai kérdései; mikor kell megjelölni az információ forrását; mikor használhatunk fel meg nem erősített információkat
a hír típusai	A házi használatra szánt műfajrendszerből látható, hogy három hírtípust különítettünk el látszólag terjedelmi szempontok alapján. Ennél azonban sokkal lényegesebbek azok a strukturális jegyek, amelyek az általunk használt hírtípusokat egymástól megkülönböztetik Barthes-tól átvesszük a napihír definícióját, vagyis azokat a totális immanens információkat soroljuk ide, amelyek megértéséhez nincs szükség külső (a hír szövegéből nem érthető/értelmezhető) ismeretekre, vagyis a hírszöveg zárt struktúrát alkot. A napihír ott kezdődik, ahol az információ megkettőződik, ahol a két elem sajátos viszonyából születik maga a hír. A struktúrateremtő elem tehát maga a viszonylat (kauzális vagy egybeesési), a hír értékét a kuriozitás, a mindennapostól eltérő, az oksági viszony zavaraira épülő tartalom adja. Ha egy sematikus ábrán az összes jellemző jegyet ábrázolni kívánnánk, az a következő lehetne: Ebbe a hírtípusba soroljuk a napisajtóban a mozaik vagy vegyes oldalakon megjelenő ún. kis színes, hírhasáb, érdekes stb. információkat. Gyakran él ezzel a hírtípussal a bulvársajtó, terjedelmileg kitágítja, de a szerkezetet ez nem befolyásolja, emiatt gyakran éppen a túlírtság jellemzi (minimális információmennyiségből próbál ugyanis eladható írást produkálni). Joób Emőkétől átvesszük a rövidhír definícióját, vagyis azokat a híreket soroljuk ide, amelyek a már tárgyalt szempontok alapján valóban hírértékkel rendelkeznek, de protokoll-jellegűek, megértésükhöz éppen elegendő a négy alapkérdésre (ki, hol, mikor, mit) adott válasz, így is képesek kerek egészet alkotni, a tematikai keret elég szűk ahhoz, hogy az összes jellemző információt magukban hordozzák. Strukturálisan abban különböznek a napihírtől, hogy nem önmagukban zárt szerkezetet alkotnak, "szabad vegyértékekkel" kötődnek a kontextus elemeihez, megértésükhöz szükségesek előismeretek. Alkotó elemeikre valamiféle lineáris viszony jellemző - eltérően a napihír alá- ill. mellérendelő viszonyaitól. - Ki - Hol - Mikor - Mit - Hogyan -
FELADAT	Elemezzük strukturális szempontból a következő híreket: (MH) P. Zoltán, Csongrádon élő, 43 éves alkalmi munkás pénteken este 9 óra körül ért haza, majd miután kiderült, hogy vacsora nem várta, heves szóváltásba keveredett 39 éves élettársával. A feldühödött férfi többször is megütötte az igencsak ittas állapotban lévő asszonyt, majd amikor a nő a földre zuhant, P. Zoltán meg is rugdosta. Az asszony reggelre meghalt. Újjáalakul a palesztin kormány (Reuters)Jasszer Arafat palesztin elnök tegnap elfogadta kormánya lemondását, és két hetet kapott a törvényhozástól az új kabinet megalakítására. A palesztin törvényhozó tanács hozzá nem értéssel és korrupcióval vádolja a minisztereket, akik közül ezért 16 - a 18-ból - még augusztusban felajánlotta lemondását. Akkor azonban ezt Arafat nem fogadta el. Szervátültetés-sorozat az USA-ban (MTI) Eddig példa nélkül álló szervátültetés-sorozatban egy 13 éves fiú öt héten belül immár harmadszor kapott négy új szervet az Egyesült Államokban. Miamiban az átültetést végző kórház kedden közölte, hogy Daniel Canal a hétvégén új májat, gyomrot, hasnyálmirigyet és vékonybelet kapott. A két előző, hasonló műtét során beültetett szervek egy része nem lépett működésbe, más részüket a fiú szervezete kivetette. Daniel Canal állapota kielégítő, az orvosok óvatos derűlátással tekintenek gyógyulása elé. (Magyar Hírlap, 1998. június 25.)
soft és hard news	Kompromisszumos megoldásként a megírt hír terminust fogjuk használni minden egyéb hír-műfajú írásműre, amely strukturálisan a rövidhírhez hasonlít, kereteit azonban kitágítja, magában foglalja ugyanis mindazokat az elemeket, amelyek a rövidhírben nem kaphatnak helyet - elsősorban terjedelmi korlátok miatt. Tartalmazza tehát mindazokat az információkat, amelyek meghatározzák a hír kontextusát (előzmények és következmények), választ ad a milyen okból és milyen céllal kérdéseire is. Ha a korábban használt struktúra-ábrát kívánjuk alkalmazni a megírt hírre, azt mondhatjuk, hogy a rövid hír „szabad vegyértékeinek” kötötté válásáról van szó, vagyis: az információ jelentősége megköveteli, hogy a körülmények részletesebb kifejtést kapjanak, vagy éppen az új információ-elemek kifejtése nélkülözhetetlen a hír megértéséhez. A továbbiakban elsősorban e hírfajta elemzésével fogunk foglalkozni. Kemény (hard) hírnek nevezzük azt az információt, amelynek napi aktualitása van, tehát az időszerűség, a naprakészség az elsődleges hírérték-konstituáló tényezője. Nincs unalmasabb a tegnapi hírnél - tartja a mondás, és el kell ismernünk, hogy igaza van. Létezik azonban olyan információ is, amely nem feltétlenül napi aktualitású, nem feltétlenül egy napig jelentő. A hosszabb időtartamban jelentkező folyamatokról, a határozott időponthoz nem köthető eseményekről beszámoló információkat nevezzük soft/puha hírnek. Mi az aktualitása pl. az AIDS-helyzetről szóló írásnak? Egy hónappal ezelőtt vagy egy hónap múlva ugyanúgy meg lehetne írni - soft. De ha kiderülne, hogy tömeges fertőzést okozott egy nem ellenőrzött vérkészítmény, és X. kórház újszülött osztályának minden vércserére szoruló betege fertőződött - a hír kemény. Nem árt, ha a szerkesztőségekben, „talonban” vannak olyan puha hírek, amelyek bármikor felhasználhatók, ha nincsen elegendő híranyag. Uborkaszezonban pl. felbecsülhetetlen értékű tud lenni néhány ilyen. Van azonban ezeknek a hírtípusoknak egy másik, elsősorban a feldolgozás módjával összefüggő értelmezése is. Eszerint kemény hírnek tekintünk minden olyan információt, ami akut társadalmi-közéleti-politikai konfliktust igyekszik feltárni, a résztvevők ill. érdekeltek teljes körének megszólaltatásával, minden ellenérdekelt fél véleményének tárgyilagos és elfogulatlan ismertetésével. Vannak olyan esetek, amikor ez a feldolgozási mód - elsősorban információhiány - miatt nem alkalmazható, ilyenkor puha hírek íródnak.
a hírek szerkezete	Meg kell különböztetnünk a nyomtatott és elektronikus sajtó hírszerkezetét. A nyomtatott sajtóban a nyolcvanas évek elejétől a lead-es hírszerkezet a jellemző, korábban a címrendszerek (al- és felcímek, belső címek, címszerű kiemelések) töltötték be az orientációs szerepet, majd nyugati mintára megjelent a magyar sajtóban is a lead vagy kopf. Célszerűbb a lead megjelölést alkalmazni, egyrészt, mert angolszász minták alapján került be a magyar sajtóba, másrészt, mert egyes műfajelméletekben a kopf szót önálló műfajként, ill. lapfejként értelmezik, tehát a jelentés egybeesése zavaró lehet.
a lead fogalma, fajtái	A lead alapvetően az a vezérmondat, amely orientálja az olvasót, aki a nyomdatechnikailag is kiemelt bekezdés elolvasása alapján fogja eldönteni, hogy érdemes-e elolvasnia az írást vagy nem. Ennek megfelelően a lead funkciója kettős - és e két funkcióból választva kell megírni. Az elsődleges funkció az információ lehető legteljesebb ismertetése az olvasóval. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lead tartalmazza a hír négy alapelemét, akkor összefoglaló lead-et írunk, vagyis válaszolunk a ki, hol, mikor, mit csinált kérdésekre. Ebben az esetben a lead önmagában betölti az alaphír funkcióját, a továbbiakban tehát a fordított piramis elv alapján építkezhetünk, a kifejtésben válaszolhatunk a mi okból? és mi célból? kérdésekre, ismertethetjük azt a kontextust, ami a hírünket megalapozza (tematikai keret).
összefoglaló lead egyszerű lead késleltetett lead	A fordított piramis elve azt jelenti, hogy a nyilvánosságra hozandó információ a szöveg legelején megjelenik a maga teljességében, a továbbiakban egyre szűkül az új információk köre. A leglényegesebbtől haladunk tehát a kevésbé lényeges felé. Praktikus szempontok is megalapozhatják ezt a szerkesztési módot: ha túl nagy a terjedelem, viszonylag veszélytelenül húzható a szöveg a lényeges információk csorbulása nélkül. Elképzelhető az a megoldás is, hogy a lead egyetlen elemet - a leglényegesebbet - emeli ki a hírből, ebben az esetben beszélünk egyszerű lead-ről, attól függően, hogy melyik ez az elem ki-, hol-, mikor-, ill. mit- típusúról. A nyomtatott sajtóban ez tehát a leggyakoribb hírszerkezet, de a lead elsődleges funkcióján (informálás) kívül elképzelhető más is, nevezetesen a figyelemfelkeltés funkciója. Ilyenkor nem az a leglényegesebb, hogy az összes fontos információ azonnal hozzáférhető legyen, sokkal inkább az, hogy az olvasó figyelmét felkeltsük és lehetőleg fenn is tartsuk. Ha tehát azt akarjuk, hogy az olvasó ne érezze úgy, hogy a lead elolvasása után már mindent tud, amit tudnia kell, késleltessük az információátadást, használjunk drámai felütést, éljünk az idézet módszerével, tegyünk fel kérdést stb. Ebben az esetben piramisunk, természetesen, a talpán fog állni, a lead egyetlen, kiemelt elemet fog tartalmazni, a teljes kifejtés a body-ra vár. Fontos persze, hogy a teljes szöveg mindenképpen tartalmazza a kontextusból kiemelt szövegrészlet (lead) minden összefüggését ill. választ a feltett kérdésekre. Az egyik leghatásosabb lead-fajta az, amely az olvasót szólítja meg, mintegy érdekeltté teszi történetben. Ha az önkormányzat rendeletet hoz újfajta helyi adók bevezetéséről, célszerű az érintetteket „nevükön” szólítani, az esetleg bürokratikus szöveget „lefordítani”, a mindennapokra alkalmazni. Használhatunk a leadben idézetet: a hír valamelyik szereplőjétől kiválasztunk egy jellemző szövegrészletet, ezzel képet adunk az esemény jelentősebb mozzanatairól, illetve érzékeltethetjük a történés akusztikáját. Fontos, hogy a leadben kiemelt idézet értelmeződjék a hírszövegben, tehát nem szabad esetlegesen kiemelt szövegrészletekkel operálni. Azt már mondanunk sem kell, hogy idézni csak pontosan, szépen... Gyakran előfordul, hogy a lead következtetéseket tartalmaz, ilyenkor az okok és körülmények kifejtése marad a főszövegre. Természetesen a következtetések nem az újságíró következtetései, hanem azok, amelyek az eseményből adódnak. Az egyik leghatásosabb lead-fajta a kérdést tartalmazó. Ez alkalmas arra, hogy érdekeltté tegye az olvasót, hogy ő próbáljon meg választ találni a leadben felvetett kérdésre, még mielőtt az eseményekből adódó választ megkapná. A bulvár-sajtó leggyakrabban a drámai felütés módszerével él, de pl. az elektronikus sajtó hírszerkezetében is célszerű a figyelemfelkeltésnek ez a módszere.
FELADAT	a Ludas Matyi c. irodalmi mű tetszőleges része alapján írjunk napihírt, rövidhírt, megírt hírt. Alkalmazzunk különféle lead-típusokat. Fogalmazzuk meg a hírt helyi és országos lapnak, szakfolyóiratnak (a szakma szabadon választott); bulvárlapnak és politikai napilapnak.
Az elektronikus sajtó hírszerkezete	Lead - egyfajta drámai felütés ( televízióban: dokumentumértékű, nem csupán illusztráló jellegű képek), a tényhír után az esemény okának megnevezése, a következmények és esetleges hatások részletezése, végül a tényhír - némileg módosított formában való - megismétlése. Egy másik lehetséges, de kevésbé hatásos szerkezet: lead - body - újabb lead és újabb body. Tagolja a mondanivalónkat, de nehezebben követhető Ami mindkét esetben alapkövetelmény: 4C - korrekt közlések (correctness), világos szerkezet és egyszerű fogalmazásmód (clarity), tömörség (consiseness), színes tartalom (colour). ELSŐ HALLÁSRA ÉRTHETŐ!
terjedelem	13-15 sor, felvezetéssel, lejátszással
nyelvezet	nyelvhelyesség világosság alkalmasság jóhangzás (eufónia) mint alapkövetelmény: ritmus, hangkészlet, beszédtempó stb. néhány tanács: · kerüljük a sok e hangot egymás után (Mely nyelv merne versenyezni véled?) · mássalhangzó-torlódás - ha egy szó msh-val végződik, akkor a másik mgh-val kezdődjön, ha két msh találkozik, ne legyen mindkettő zöngés · sok hosszú vagy sok rövid szó egymás mellett · nagyon hosszú és nagyon rövid szótagokat ne kapcsolj össze, hátha már az is hiba · azonos hangot vagy szótagot na ismételj teljesen feleslegesen, mert bávává válsz · az első szó végéből és a második elejéből ne támadjon új szó: goromba szó, közöttük nem vala gát, · több összehangzó szótagot vagy ragformát ne kapcsolj egymáshoz: a Délidőben-ben · ha nem szándékosan alliterálsz - és miért tennéd, amikor hírt írsz? - ne ismételgesd mindig ugyanazt a hehezetes, hülye hangzót · kerüld a nehezen kiejthető hangok együttesét - ne mondd, hogy absztrakt · ne használj idegen szavakat
a szintaxis gyakori nyelvi hibái	· magyartalanság · idegen szavak helytelen átvétele · tautológia - felesleges ismétlés, ugyanaz kétszer (mesterséges műanyagok, ad abszurdumig vitel, ) · szükséges mondatrész elhagyása · hiányzik a mellékmondat, vagy nincs megfelelés a mondat eleje és vége között · miatt - végett: gyakori köznyelvi hiba, nem szinonímák, az első okhatározóra, a második célhatározóra utaló névutó · valószínűleg, hogy - vagy valószínű, hogy, vagy valószínűleg
a szavak világa	· neologizmusok, egyes korszakok sajátos közhelyszótára, lehetőleg csak akkor használd, ha végképp nincs helyette más, vagy ha már teljesen átmentek a köztudatba - pluralizmus - még mindig nem tudjuk kiejteni - kétségbeesett erőfeszítések magyarra fordításukra, kevés sikerrel - mentálhigiéné · frazeológiai kapcsolatok - ami nélkülözhetetlen, azt csak helyesen, de van, ami teljesen feleslegeses és inkább terjengős mint stílusos: magyarázatot ad, beleegyezését adja · szólások, közmondások, szállóigék - csak helyesen idézve használhatók, lehetőleg ne éljünk vele: Viszont ha mástól idézünk... · ami - amely: a főmondatban megnevezett fogalomra az amely névmás vonatkozik, ha nincs konkrét megjelölés, az amit használjuk · aki - amely: gyűjtőfőnevek esetében még akkor is amely, ha egyébként az személyek csoportját jelöli (család, vállalat, vezetőség stb.) · képzavarok - az ellenség keze betette a lábát · közhelyek · egyhangúlag - egyhangúan
a televíziós hír forgatókönyve	Ha egy eseményen a televízió forgatócsoportja megjelenik, akkor a személyes jelenlét miatt már tudósításról beszélünk, ennek műfaji kereteiről a későbbiekben lesz szó. Vannak azonban olyan esetek, amikor a hírhez nem áll rendelkezésünkre közvetlenül felvett képanyag. Ilyenkor vagy csak a műsorvezető-hírolvasó van képben (ez a megoldás azonban nem felel meg a korszerű televíziózással szembeni elvárásoknak, hiszen nem nyújt semmiféle többletinformációt a rádiózáshoz képest), vagy blue-box technikával bekevert állóképeket alkalmazunk. A harmadik lehetséges módszer az archív filmfelvételek alkalmazása. Az állóképek lehetnek a hírben szereplő személyeket ábrázoló portréfotók (nem célszerű eseményfotókat alkalmazni, mert viszonylag könnyen azonosíthatók), térképvázlatok, diagrammok, a hír tartalmát megerősítő feliratok. Kiválasztásuknál és alkalmazásuknál ügyelni kell arra, hogy ne vonják el a figyelmet a hangzó hír anyagáról, inkább erősítsék azt, illetve ne legyen disszonancia az illusztráció és a szöveg között tartalmilag. Archív felvételek alkalmazásánál fokozottan érvényes az a szabály, hogy pontosan jelölni kell, nem aktuális felvételeket lát a néző. Emlékezetes az az eset, amikor a tv-híradó egy, a romániai cigányok tervezett megmozdulásáról szóló hírt magyarországi romák és cigányjogi aktivisták képeivel illusztrálta. Ebben az esetben pontosan felismerhetőek voltak a filmbejátszásban szereplő személyek és körülmények, a szöveg és képanyag összejátszása pedig olyan következtetések levonására adott alkalmat, amelyek sértőek voltak az érintettekre nézve. Ügyelni kell tehát arra, hogy a képanyag - ha egyszerű vágóképekről van szó - inkább semleges, személyeket nem ábrázoló legyen. Amikor a hír forgatókönyvét összeállítjuk, a szöveget úgy kell elemeire bontanunk, hogy a hozzá kapcsolódó képek, feliratok, ábrák pontos helyét is meg tudjuk határozni. Ahhoz, hogy egy kép értelmezhető legyen, minimum 5 másodpercig láthatónak kell lennie, de ez a minimum-szabály nem jelenti azt, hogy ennyi időnként újabb és újabb képeket kell bekevernünk. Amennyiben a hírben szereplő személyről közlünk fotót, a rá vonatkozó szövegrész hangzása alatt akár végig képben is maradhat. Ha több szereplője van a hírnek, célszerű osztott mezőben egyszerre két portrét elhelyezni. Ne használjunk ilyenkor archív protokollfotókat (kézfogás, fogadás stb.), mert ellentmondhatnak a hírszövegnek. példa: KÉP SZÖVEG hírolvasó bemondó, lead blue-box-szal felirat kép1 1. mondat kép2 2. mondat ...
gyakorlat	A Lúdas Matyi alapján megírt híreket alakítsuk át úgy, hogy mind időtartamukban, mind szerkezetükben feleljenek meg az elektronikus orgánumok által támasztott követelményeknek! Ügyeljünk a hangzó szöveggel kapcsolatos elvárásokra! Próbáljuk meg hírünket televíziós közlésre is alkalmassá tenni! Használjuk a megismert hírforgatókönyv sablont!

Az írott és elektronikus sajtó különbségei

Az írott sajtó jellemzői	Az elektronikus sajtó jellemzői
· az olvasó maga válogat benne, újraszerkesztheti a lapot	· a néző, a hallgató csak más által szerkesztett műsorfolyamot kap
· a közlés ismételten elolvasható	· a közlés azonnali ismétlése nem lehetséges
· a közlés terjedelme kevéssé korlátozott	· a műsoridő kényszere a közlést erősen korlátozhatja
· a közönség egyes rétegeinek igényei jobban figyelembe vehetők
· a befogadónak jól el kell sajátítania az olvasás technikáját	· elvben analfabéták is hozzáférhetnek a közleményekhez, bár ez nem azonos a megértéssel
· a közlések kifejezetten a múltban történteket idézik fel	· egyidejűség élményében részesülhet a befogadó
	· aktualitás
· a tér legfeljebb fotón jelenik meg	· a befogadó folyamatosan (átszerkesztett) térélményben részesül

· a szöveg az információ csaknem kizárólagos hordozója, ehhez képest a kép csak másodlagos	· a kép mint dokumentált információk hordozója primer szerepet játszik, a szöveg másodlagos
· a fogalmazásmód akár irodalmi vagy szaknyelvi is lehet	· a fogalmazásmód kifejezetten a beszélt nyelvet kell, hogy tükrözze
· a kép másodlagos voltából eredően a közönségnek az a benyomása, hogy csak részleges információhoz juthat	· a befogadó a komplex tájékoztatás élményében részesül, ami sok tekintetben persze csak illúzió
· viszonylag állandó rovatrendszer
· műfaji gazdagság	· primer, magyarázat nélküli információk túlsúlya
· címrendszerrel történő orientálás	· hang- és képhatások
· tördelési trükkök érvényesítése	· tévés személyiségek
· folthatásokban rejlő lehetőségek
· elvontabb témák közlésére is lehetőséget nyújt	· az azonnali érthetőség mindenek felett

A TUDÓSÍTÁS

hír - tudósítás	A leglényegesebb különbség, ami a tudósítást a hírtől elválasztja, a személyiség megjelenésében keresendő. Hírek sok forrásból kerülhetnek be a tömegkommunikációba, szerzőjüket nem feltétlenül ismerjük, a hírügynökségek ontják az információkat, amelyeket általában hitelesnek ismerünk el, közvetlen forrásukat tehát nem kutatjuk. Tudósítást azonban csak egyedi közlésként fogadhatunk el, vagyis az újságírónak meg kell jelennie az esemény helyszínén. A jelenlétet azután személyével hitelesíti is a tudósító, akár úgy, hogy az elektronikus médiában képpel/hanggal jelenik meg (stand up), a nyomtatott sajtóban pedig akár monogrammal, névvel, akár az állandó tudósítók esetében e minőségükben való megjelöléssel. A személyesség a tudósításban azt jelenti, hogy adott esemény szemlélőjeként és közvetítőjeként hangsúlyosabban jelenhet meg a tudósítói nézőpont - beszámolhat tehát az általa érzékelt hangulati elemekről, megszólaltathat általa fontosnak ítélt résztvevőket, jellemezheti úgy a körülményeket, hogy olvasójában teljesebb, valóságközelibb kép alakuljon ki. A tudósítás általában terjedelmében is különbözik a hírtől - valamivel tágabb határok között mozog, szerkezetében azonban ahhoz hasonló.
szerkezete a tudósító	Többféle szerkezeti modell között válogathatunk a tudósítás fő szövegében. A leggyakrabban használt szerkesztési elv a kronologikus. Ebben az esetben nem térünk el a történések tényleges időrendjétől - írjuk, amit látunk. Csoportosíthatjuk a tényeket logikai rendben, tehát az egymáshoz köthető elemeket kiemeljük közvetlen közegükből, és belső összefüggéseik alapján rendezzük őket. Építkezhetünk mozaik-szerűen, az olvasóra bízva a teljes szerkezet összerendezését. A legcélszerűbb azonban, ha a hírnél megszokott lead-es szerkezetet alkalmazzuk, a nyomtatott sajtóban a fordított piramis-szerűt, az elektronikusban pedig a körszerűt. Különösen fontos, hogy a lead megadja a tudósítás alaphangulatát, vagyis az elektronikus médiában szokásos drámai felütést célszerű alkalmazni. Az összefoglaló lead-nek akkor lehet szerepe, ha az esemény hangulati elemeire koncentrál, nem pedig a száraz tényanyagra. Használjunk nyugodtan környezetfestő elemeket, de csak akkor, ha ez nem válik öncélúvá. Akár az időjárási viszonyok is jelentővé válhatnak, ha bármilyen módon hatással vannak az eseményekre, vagy éppen hangulatilag alapozzák meg azokat. 1848. március 15-én pl. a hírekben szerepelhetett a forradalmi tömeg, a nyomda elfoglalása, a Nemzeti dal kinyomtatása, az erről szóló tudósítások azonban be kellett, hogy számoljanak az egész nap szemerkélő esőről, és az ennek ellenére összegyűlt sokezres tömegről. A hírhez képest tehát a legfontosabb különbség az öt alapkérdés mellett megjelenő hatodik: a hogyan?. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a tudósítói személyesség nem lehet öncélú, a tudósító nem válhat az események értelmezőjévé, még résztvevőjévé sem. Meg kell őriznie kívülállását, nem rendezheti az eseményt saját forgatókönyvére. Ez a szabály kézenfekvőnek tűnik, de a gyakorlat mást mutat. Egy tömegdemonstrációról szóló tudósításban megkérdőjelezhető eljárás pl. egy kislétszámú ellentüntető csoportot a tudósítás középpontjába állítani - ha az nem befolyásolja az események menetét. (MTV tudósítása a rádiós elbocsátások elleni tüntetésről - ill. a maroknyi ellentüntetőről.) Különösen fontos ez a képi tudósításokban, itt ugyanis fokozottan áll fenn az a veszély, hogy a képekkel manipulálunk, meghamisítjuk a lényeges történéseket. Természetesen nemcsak a televízióra érvényesek a fentiek. Egy mégoly tökéletesen megírt tudósítás is hatástalanná válhat, ha a mellé szerkesztett kép könnyebben befogadható többletinformációt kínál. Felmérések szerint a nyomtatott sajtó képanyaga kétszer olyan hatásos, mint az írásos anyag. A fotósnak, ill. a szerkesztőnek különösen ügyelnie kell tehát arra, hogy akár a fotókon megjelenő személyeknek, akár - mondjuk halálesetekkor - a hozzátartozóknak az érzékenységét, mitöbb személyiséghez fűződő jogait ne sérthessék a képek. Felmerül még az a kérdés is, hogy egy jó fotó elkészülésének lehetősége felmenti-e a fotóst a kötelező segítségnyújtás szabályai alól. Magyarán: egészen más azt a pillanatot megörökíteni, amikor a rúdugró teste ívben hajolva átúszik a léc fölött, mint egy öngyilkossági kísérlet végkifejletére várni, aztán a nyolcadik emelet magasságában fotózni a zuhanó testet. A nyomtatott sajtóban gyakran előfordul az, hogy adott esemény azért kerül akár a címoldalra, mert jól elkészített fotó tartozik hozzá. Ilyenkor önmagában a hír/tudósítás hírértéke alapján nem feltétlenül kerülhetne a lapba, de érvényesül a "van képünk hozzá"-effektus. Nagyon fontos sajtóetikai szabály: ha lekésünk valamilyen eseményről, soha nem szabad reprodukáltatni azt.
jellegzetes tudósítástípusok	Néhány jellegzetes tudósítástípussal szemben vannak speciális elvárások. Baleseti, katasztrófákról szóló tudósításnál a lead általában a veszteségekkel kezdődik (halálos áldozatok, sebesültek, anyagi kár sorrendben. Ügyelni kell a személyiséghez fűződő jogok betartására - még az esetleg elhalt - áldozatok esetében is. Öncélúan soha ne alkalmazzunk sokkoló fotóanyagot, lehetőleg ne vegyük igénybe a rendőrségi helyszínelők fotóit. A baleset körülményeiről, az áldozatokról, sebesültekről lehetőleg csak megerősített információkat közöljünk: forrásul szolgálhatnak a rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat jelenlévő munkatársai ill. a kijelölt szóvivők, diszpécserek, a mentést vagy katasztrófa-elhárítást irányító parancsnokok. Bűnügyi tudósítások esetében az áldozatok tekintetében hasonlóan kell eljárni, mint a baleseti tudósításoknál. Ha nehezen tudjuk eldönteni, hogy egy információ, szöveg, kép közlésénél a hírérték vagy az etikai szempontok esnek inkább latba, tegyük fel magunknak a kérdést: ha az én anyám, húgom, bátyám stb. lenne az áldozat, vajon hozzájárulnék-e a nyilvánosságra hozatalhoz. Soha ne beszéljünk gyilkosról, tettesről, elkövetőről, még akkor sem, ha a rendőrségnek azonosítható gyanúsítottja van, a jogerős bírósági ítéletig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. A rendőrségi közleményekben is jogellenes a gyanúsítottakat faji, etnikai hovatartozás alapján azonosítani, nem beszélhetünk tehát sem cigány, sem roma, sem semmilyen azonosító címkével megbélyegzett elkövetőről. Még személyleírásokban is kerülni kell ezeket az utalásokat. Bírósági tudósítások leadje az ítélet. Nem árt, ha a bírósági tudósító tökéletesen tisztában van a jogi nyelvezettel, mert itt egyes szavaknak is óriási jelentősége van. Nem mindegy, hogy egy emberölést különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal, erős felindulásból vagy egyéb minősítésekkel ítél-e meg a bíróság. Ezt a zsargont lehetőleg ne "fordítsuk le" a befogadó számára. Demonstrációkról, tüntetésekről szóló tudósítások esetében ügyeljünk arra, hogy az események fő sodrában maradjunk, be lehet - és be kell - számolni az ezzel ellentétes jelenségekről is, de a központban mindig a fő esemény maradjon. Fontos, hogy viszonylag pontosan határozzuk meg a tömeg nagyságát. Egy-egy nagyobb tüntetés esetén a sajtóban általában számháború folyik, ahány tudósító, annyiképpen ítéli meg a résztvevők számát. A legnagyobb eltérés a szervezők és a rendőrségi biztosítók becslése között szokott lenni, mi mégis inkább ez utóbbit fogadjuk el tényként. A képi tudósítások esetében különösen jól lehet manipulálni: akár nyolc emberből is lehet tömeget csinálni, vagy - éppen ellenkezőleg - egy manipulatív képkivágással tömegből is csinálhatunk tétován kószáló néhány embert. A szónokok szövegeinek idézése az egyik legnehezebb feladat: néhány mondatban kell összefoglalni egy indulattal teli szónoki teljesítményt, lehetőleg úgy, hogy a jelentése se vesszen el, és a hangulatát is képesek legyünk visszaadni. Idézni szabad, de csak pontosan, szépen - nincs kínosabb, mint a tudósítók áldásos tevékenysége nyomán megkezdődő mondta vagy nem mondta, úgy mondta vagy máshogy mondta típusú viták. Sporttudósítások leadje az eredmény. Nem árt, ha tisztában vagyunk adott versenyág szabályrendszerével, különösen akkor, ha egyenesben közvetítünk.
GYAKORLAT	Keressünk tudósításelemeket a napi sajtó írásaiban! Figyeljük meg, hogy a mellékelt képek mennyire erősítik ill. gyengítik a nyomtatott szöveg hatását! Keressünk példát arra. hogy a kép önmagában is emeli adott tudósításanyag hírértékét! Figyeljük meg a TV hírműsorainak "kis színes" anyagait: értelmezzük ezeket a hírérték ill. a képanyag szenzációértéke szerint! Írjunk leadeket különböző tudósításokhoz!

HÍRSZERKESZTÉS A NYOMTATOTT ÉS ELEKTRONIKUS SAJTÓBAN

hírműsorok a rádióban és a televízióban

A klasszikus - és általunk is vizsgált - hírműsorok a (Déli és Esti) Krónika illetve a TV esti (fél nyolcas) Híradója. Az elmúlt években megjelentek ezek mellett a kereskedelmi tévék hírműsorai is, amelyek összemérhetők, összehasonlíthatók az előbbiekkel (RTL Klub híradója és a TV2 Tények c. műsora). Ezek azok a műsorok, amelyek önálló, szerkesztett, ún. csomóponti híradások - műfaji szempontokból leginkább értelmezhetők. Vannak ezen kívül egyéb hírösszeállítások - Reggeli Krónika (Kossuth Rádió), Jó estét Magyarország (TV2) - amelyek részei egy információs magazinműsornak, beleépülnek egy struktúrába; óránkénti hírösszefoglalók - headline-szerű hírközléssel, hírháttér-műsorok (Ráadás), illetve a magazin-műsorok egyéb műfajokat is felhasználó összeállításai. A TV-ben ezeknek a rövidített Híradó-változatok, illetve az Aktuális (MTV 1), Dosszié, Fókusz (RTL Klub), vagy éppen a legkülönbözőbb reggeli televíziós közéleti magazinok (Szabadság tér - MTV1, Napkelte - TV3, Jó reggelt Magyarország - TV2) felelnek meg.

feladat

A mellékletben válogatást találunk a hírközléssel kapcsolatos törvények és etikai kódexek szövegeiből. Értelmezzük a rendelkezéseket!

hírszerkesztés a napilapokban

Napilapjainkat általában műfaji sokrétűség jellemzi. Általában - jó esetben - megfelelnek azonban annak a sajtóetikai alapelvnek, hogy a tájékoztató és publicisztikai műfajok jól elkülönülnek bennük, köszönhetően a viszonylag állandó rovatrendszereknek. Az információs rovatok, akár az újságban elfoglalt helyük, akár tipográfiai megoldások eredményeként elválnak a hírmagyarázatoktól, kommentároktól és egyéb publicisztikai írásoktól.

hírszerkesztés az elektronikus sajtóban

AZ INFORMÁCIÓ FORRÁSAI

Az információgyűjtés technikája, etikai kérdései

A hírforrások	1. primer hírforrások - „autentikus” · kiküldött tudósító · interjúkészítő · nyilvános adatszolgáltató intézmények - rendőrség, tűzoltóság, meteorológiai intézet, útinform stb - v.ö. közvetlen bejelentkezés hírműsorokban - vagy azok után, amennyiben támogatott műsorszámokról van szó 2. szekunder hírforrások · már feldolgozottak - MTI és egyéb hírügynökségek, más tömegkommunikációs csatornák stb.
információk gyűjtésének három technikája	· feljegyzések, dokumentumok · beszélgetések · személyes megfigyelés
Informátor a vallomások fajtái információzárlat etikai kérdések	esetlegesen vagy hivatásszerűen információt szolgáltat - a második esetben nem kell feltétlenül megjelölni a forrást (szóvivők), ellenőrizni általában nem kell az első esetben maga az informátor dönti el, hogy vállalja a nyilvánosságot · on record - teljes egészében, az informátor nevével, pozíciójával együtt leközölhető · on background - a forrásháttér leközölhető, a pozíció kijelölhető, az információ idézhető, az informátor néven nem nevezhető - minisztériumi tisztségviselő, kormányzati szakember, szóvivő, a kormány jogi szakértője stb. - szükség esetén azonosítható · on deep background - [mély háttér] - forrás megjelölése nélkül, csak saját felelősségre felhasználható infó, az informátor titokban akarja tartani a kilétét, veszélyes, ellenőrizhetetlen, kiszivárogtatásra, léggömbküldésre szokták felhasználni - csak bírósági végzéssel kötelezhető az újságíró az informátor kiadására · off the record - nem közölhető információ, a riporter megköti a saját kezét, akkor sem használhatja fel az információt, ha más forrásból esetleg ellenőrzi, megerősíti, kivéve, ha az újabb informátor hajlandó a nevét is adni a dologhoz. Hasznos lehet, mert elindíthat egy irányba, lényeges információkkal szembesíthetünk más informátorokat, de jobb, ha arra késztetjük a forrást, hogy oldja fel a közlési tilalmat pl. rendőrségi ügyek esetében - emberrablás, emberéletet veszélyeztethet, ha a sztori nyilvánosságra kerül más esetekben is szívesen zárolnak információkat - el kell döntenünk, hogy kinek tartozunk hűséggel - az informátornak vagy a nyilvánosságnak, a közönségnek joga van a tájékozódáshoz, az újságíró nem lehet eszköze politikai megfontolások alapján manipulálni kívánó kiszivárogtatóknak vagy akár elhallgatóknak kompozit jellemek megalkotása - több tipikus vonásból megalkotott információs forrás, ezzel egyenértékű az események újraalkotása a források megtévesztése - a nyilatkozónak mindig tisztában kell lennie azzal, hogy kivel beszél; „forgatási csapda” - élőben konfrontálni olyan vádakkal, amelyekre az alany nem készült fel
Információgyűjtés megfigyeléssel	a megfigyelés akkor célravezető, ha · valamilyen kutatási célt szolgál · módszeresen megtervezzük · a megfigyelés eredményét szisztematikusan regisztráljuk és általánosabb kijelentésekre vonatkoztatjuk · érvényességét és megbízhatóságát szigorúan ellenőrizzük strukturálatlan megfigyelés - nincs kialakult kategória-rendszere, mintegy a csoport tagjaként vesz részt valamilyen tevékenységben, folyamatában alakul ki a megfigyelés pontosabb iránya; lehetőleg azonnal le kell jegyezni a megfigyelések eredményét lehetséges szempontok: · résztvevők száma, életkora, foglalkozása, társadalmi helyzete, jövedelmi viszonyai, egymással való kapcsolataik · a színhely meghatározása, jellege, társadalmi jellemzői, azaz milyen viselkedést bátorít, engedélyez, korlátoz vagy tilt · milyen cél hozta össze a résztvevőket a résztvevők viselkedéséből levonható következtetések strukturált megfigyelés - pontosan körülírt tematika, terv, kategóriarendszer vigyázzunk azonban a prekoncepciókra! sajátos riporteri módszerek: · szimatolás (szemeteskukák átkutatása, hallgatózás, poloska telepítése) DE! szomszédok, barátok, ellenségek kikérdezése elfogadható · betolakodás · rejtett kamera, mikrofon használata érdekes, hogy a közvélemény mindig megbocsátóbb az ún. piszkos eszközök használatával kapcsolatban, mint akár a jog, akár az újságíró-társadalom mindig el kell dönteni, hogy olyan társadalmi ügyet szolgálunk-e, ami igazolhatja, hogy túltegyük magunkat a mások magánélete és embertársi kapcsolataink iránti kötelező tiszteleten

A RIPORT

	Az információs műfajcsoportba tartozik, DE! Mi választja el a tudósítástól, az interjú egyes fajtáitól? Miért beszélünk irodalmi riportról? Miért van a szubjektivitási skála legmagasabb fokán - mitől szubjektívebb a riport, mint a tudósítás?
A riport nem tudósítás - még az eseményriport sem!	Zavaró maga az elnevezés, mert - mint tudjuk - az angol-amerikai újságírói módszertan minden helyszíni tudósítást riportnak nevez, minden helyszíni tudósítót riporternek. Pedig a tudósításban a hír, az esemény a központi elem, míg az (esemény)riportban a történés, a részvétel, a cselekvők, a résztvevők. Már a témaválasztásnál sem feltétlenül az aktualitás a döntő szempont (szemben a tudósítás hírközpontúságával), sokkal inkább az egyesben a különöst vagy az általánost szemlélő riporteri asszociációs tevékenység (cseppben a tenger-effektus). Illusztráció: kutasi vasúti katasztrófáról szóló tudósítás és kisriport
A riport nem interjú	Az interjú a gondolatról, a véleményről a személyiségről igyekszik képet adni, a riportban az interjúelemek az információgyűjtés eszközei, vagyis középpontjukban a történés a cselekmény áll, járulékosan azonban tartalmazhatják a személyiség lefestésének elemeit is, mindez a történetnek alárendelve jelenik azonban meg.
A riport nem publicisztika	A riporter lehetőség szerint ne induljon prekoncepciókkal riportot készíteni, mert megfosztja magát a felfedezés, felderítés élményétől. Lehetőleg ne foglaljon nyilvánvalóan állást, bízza az olvasóra a felderített tények megítélését. Természetesen közelíti a publicisztikai műfajcsoporthoz a riportot 1/ a témaválasztás; 2/ a felsorakoztatott tények elrendezése, súlypontozása; 3/ a megszólaltatott szereplők viselkedése stb. De! vigyázni kell, hogy a riporter ne legyen senkinek az ügyvédje, szócsöve. Próbáljuk meg megőrizni elfogulatlanságunkat - szándékosan nem mondunk objektivitást. Pszichológusok által kidolgozott értéktisztázó tesztek: · válasszunk ki egy időszerű témát (pl. homoszexualitás) · fogalmazzuk meg világosan, egyértelműen a véleményünket a témáról · szembesítsük saját véleményünket a másik által leírttal · válaszoljunk a következő kérdésekre: 1. Saját nézeteire alapozva, függetlenül alakította ki a véleményét? 2. Azután alakította ki az álláspontját, hogy a témával kapcsolatos más véleményeket is figyelembe vett? 3. Elmondta a véleményét már másoknak is? (Ismerősei, közösségének tagjai ismerik már a véleményét?) 4. Büszke az álláspontjára? 5. Akár formális, akár kötetlen keretek között megvitatta már a kérdést másokkal is? 6. Tett is már olyat, mindenki számára láthatóan, ami tükrözi a véleményét? (Vett-e már részt homoszexuálisok jogaiért fellépő tüntetésen?) 7. Mérlegelte már, milyen következményekkel jár, ha meggyőződése alapján cselekszik? Minden igaz válasz egy pont, minél magasabb a pontszám, annál valószínűbb, hogy elfogult a kérdésben, erős érzelmeket - következésképpen előítéletes gondolkodást válthat ki a témával való találkozása. Milyen alapállásból nyilváníthat mégis véleményt? Társadalmi igazságosság és progresszió elvont elvei - mit jelentenek ezek? Egy társadalmilag elfogadott értékrendszer közvetítése - időnként akár a köznapi véleményalkotással szemben is.
Egy lehetséges riport-definíció	A riport olyan, különféle műfaji sajátosságokat ötvöző, komplex tudósítás, amelyben társadalomlélektani összefüggésekben, az újságíró személyiségén keresztül tükröződik a valóság egy jelensége, jelenségcsoportja. Az újságíró személyisége megnyilvánul a szociális és pszichikai érzékenységet jelző témaválasztásban, a tényanyag megformálásakor az újságírói eszköztár mesterfokú birtoklásában és alkalmazásában, olykor kifejezett véleményalkotásban.
A riport fajtái	· eseményriport - átmenet a tudósítás felé, lehet aktuális eseményekről szóló, de választhat olyan témát is, amelynek nincs közvetlen aktualitása. · a tényfeltáró-oknyomozó riport - társadalmi, politikai, pénzügyi korrupciók, visszásságok leleplezése, feltárása. (Amerikában: muckrakers - trágyagereblyézők) · szociografikus riport (a magyar hagyományban leginkább jelenlévő műfaj) - irodalmi eszközöket felhasználó (jellemábrázolás, dramaturgiailag tökéletesen felépített szerkezet stb.) [- feature - az amerikai hagyományban mindaz, ami a tudósításra lefoglalt report-on túl van. Esztétikai kislexikon: A harmadik - hazánkban nem elterjedt - jelentős rádióműfaj a Nyugat-Európában népszerű, a 40-es évektől virágzó, angol eredetű feature. Egy témát feldolgozó, több oldalról megközelítő aktuális hangkép, rádiójelenet, melyben riport, interjú, beszélgetés, kommentár, dokumentum-ismertetés ötvöződik. A legtöbb szempontot, véleményt feltárni törekvő, feszültséget teremtő, izgalmas, mindig közérdeklődésre számot tartó informatív célzatú műsor, eszközeiben, felépítésében átmenet a kommentált hírösszefoglaló és dokumentumjáték között, ám talán tájékoztató vonásai dominánsak.]

AZ INTERJÚ

az interjú-típusok
az interjú funkciója szerint	· információgyűjtési technika önálló írásmű, műsor vagy műsorelem - a mai magyar sajtóban egy kicsit kezd túlsúlyban lenni ez a funkció - kevés energia-befektetést igényel (többet igényelne persze!), kényelmes, olcsó, jó helykitöltő. Az amerikai hagyományos újságírás nem kifejezetten kedveli műfajt önmagában - Bolgár György: nagyon nagy embernek kell lenni ahhoz, hogy valakivel a New York Times interjút csináljon és még akkor is hírben megírja az újságíró mindazt, amit megtudott, majd valahol elhelyezik a lapban esetleg az interjút is, hátha valaki kíváncsi rá.
a megszólaló (interjúalany) helyzete szerint	· nyilatkozat (pszeudó-interjú, ugyanúgy, mint a hír műfajcsoportban a közlemény; a riporter csak mikrofonállványként funkcionál, kérdésekkel és orientáló közbeszólásokkal nem zavarhatja meg a nyilatkozót - lehetőség szerint kerülendő, aki ragaszkodik nyilatkozata szó szerinti közléséhez, az juttasson el közleményt az MTI sajtószolgálatához) · hírinterjú (az esetek többségében ez is pszeudo-interjú, az újságíró által megfogalmazandó hírt mondatja ki az illetékessel, de előfordul, hogy egy ilyen típusú interjúban születik maga a hír - Horn Gyula A Hétben jelenti be egy interjú keretében, hogy meneszti a Suchmannt) · hangharapásos interjú (a néhány másodperces válaszból nem következtethetünk az addig elhangzott kérdésekre, láthatóan egy beszélgetés közepében vagyunk, az interjúalany soha nem lehet biztos benne, hogy az általa elmondottakból mit fognak „kiharapni”, kénytelen tehát lehetőleg aforisztikusan fogalmazni, hogy lehetőség szerint kerek, egész szólamokat lehessen kiemelni mondandójából - ennek egyik válfaja, amikor egymással feleselnek az interjúalanyok, anélkül, hogy bármikor egymás közelébe kerültek volna - Híradó, korábban az Egyenleg szerkezetére jellemző módszer, veszélyei előnyei) · tematikus interjú (az interjúalany maga a hír hordozója - akár illetékesként, akár érintettként, információ birtokában van tehát, amelyet vagy nyilvánosságra szeretne hozni, vagy nem, de az újságíró mindenképpen közérdeklődésre számot tartónak gondolja, tehát a lehető legalaposabban szeretné körüljárni a témát) · portréinterjú (maga a személyiség a központi szervező elem, ill. a személyiség helyzete egy történetben - társadalmi, politikai, bűnügyi, közéleti stb. szempontból érdekessé, közérdeklődésre számot tartóvá válik; ezek az interjúk csinálnak médiasztárokat <Peták kirúgja a Szórakoztató Műsorok Stúdiójának főnökét, mert adásba engedte a Friderikusz-interjút Zemplényivel, ami követendő személyiségként állította be alanyát; egy ország adományozott mindenfélét egy - a médiába szerencsésen bekerült - csodagyereknek>, illetve tesznek időlegesen ismertté embereket)
az interjúban résztvevők száma szerint	· interjúalany - újságíró felállás az összes eddigi típus, olyan speciális interjúfajtákkal, mint a talk-show- kifejezetten az elektronikus sajtó műfaja, Vitray vezette be a műsortípust, Friderikusz csak folytatta; érdemileg portré- vagy tematikus interjú, de olyan show-elemeket kell tartalmaznia, amelyek által a néző számára is élvezetes műsorszámmá válhat. Jelentősen meghatározza az újságíró személyisége (már az alany kiválasztása is!), laza, fecsegő, igazán mély rétegekig nem megy el, nem árt, ha valami ötletből -keret, tárgy, téma, tematikus azonosság stb - indul, általában tematikus- vagy portré; akkor, amikor ügy van, óriási harcok tudnak lenni az alanyért stúdióbeszélgetések - a magazin-műsorok legveszélyesebb műfaja, két reklám közötti idő kitöltésére szolgál, általában kevés idő van rá (5-10 perc, típustól függően), hiányoznak azok a felvezető és levezető idők, amik magalapozhatnák a hangulatot, túlságosan gyorsan váltják egymást az alanyok, az újságíró kénytelen a szerkesztők által biztosított jegyzetek mögé bújni, sürgeti a beszélőt telefonos interjúk - lehet érdemi, amikor gyorsan kell reagálni adott témára, nincs rá idő, hogy az érintettet behívjuk a stúdióba. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, akkor nagyon kell figyelni az alanyra, mert egyrészt sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy személyes beszélgetés során, másrészt viszont elvesznek azok a metakommunikációs jelzések, amelyek többletjelentést adhatnak egy interjúban. Különösen figyelni kell a betelefonálós műsorokban, hiszen ilyenkor az újságíró bizonyos mértékig felelősséget kell, hogy vállaljon a megszólalók megnyilatkozásaiért is. Nem lehet elfogult, nem lehet türelmetlen, kezelnie kell az esetlegesen szélsőséges véleményeket is, sőt a legváratlanabb helyzetekben is meg kell őriznie a hitelét. Lehetnek ezek a telefonbeszélgetések felületesek, csevegők is - ilyenkor a legnehezebb a triviális kérdéseket feltenni vadidegen embereknek, akik igazából nem is érdekesek számunkra - játékok, idióta vetélkedők stb. · kollektív interjú-típusok: kerekasztal-beszélgetések - a későbbiekben részletesen beszélünk róluk, fontos, hogy a résztvevők kiválasztásakor igyekezzünk markánsan elkülönülő vélemények képviselőit megtalálni, akik inkább egymással, mint a moderátorral vitatkoznak, állásfoglalás tilos, szóban és non-verbálisan egyaránt össztűz-típus - a legjobb, ha az újságírók leosztják egymás közt a szerepeket (Béla angyalai: a hitetlen, a naiv, a lelkes), ügyelni kell rá, hogy az interjúalany ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, mert a néző a gyengébbnek fog drukkolni körinterjú - ugyanarra a kérdésre (ugyanazokra a kérdésekre) adott válaszok kommentár nélküli egymás mellé rendezése - a rendezés fontos, feszültséget, dramaturgiai egységet adhat az interjúsorozatnak, de ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a törvényszerű ismétlődések ne tegyék átugorhatóvá a sorozatot - inkább kevés kérdést, de az jellemző legyen utca embere-típusú - a leginkább manipulálható, megkérdezettek száma, a válogatás, a megfogalmazott kérdés (rövidnek és frappánsnak kell lennie), kezelni kell tudni a helyzetet, tekintettel kell lenni az interjúalanyok gyakorlatlanságára stb hólabda-típusú sajtótájékoztató
az interjúkészítés módszertani kérdései	információgyűjtés - lehetőség szerint minden a tárgyra és/vagy személyre vonatkozó információt előre be kell gyűjteni. Ideális esetben az interjúalany már semmi újat nem tud mondani a riporternek, viszont mindent el kell követni, hogy újat mondjon az olvasónak, hallgatónak. Különösen igaz ez akkor, ha portréinterjút készítünk, ugyanis az alanyunk kellően hiú ahhoz, hogy elvárja, ismerjük az előéletét, munkásságát, viszont szívesen beszél a tényszerű dolgok hátteréről, érzelmi motivációjáról. Ezért pl. rossz kérdés: Hol született? Kik a szülei? Mik pályafutásának főbb állomásai? Helyette javasolhatók: Az a kis falu, ahol született mennyiben határozta meg világlátását? Értelmiségi szülei milyen útravalóval bocsátották ki a nagyvilágba? Első munkahelyi főnöke megkönnyítette-e pályára állását? Kik voltak azok az emberek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták életére? Kerülni kell viszont a bennfentesség látszatát, az olvasónak/hallgatónak nem szabad azt éreznie, hogy kihagyták valamiből. A riporter azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek mindenkiben megfogalmazódnak, amelyeket mindenki feltenne, ha ő kerülne a mikrofon közelébe. Utaljunk nyugodtan már megjelent írásokra, szembesítsük alanyunkat róla megjelent publikációkkal, de lehetőleg kerüljük a sokan úgy tartják, hogy..., azt mondják önről, hogy..., beszélik, hogy... formulákat, mert ezekből teljesen egyértelműen következik, hogy saját véleményünket készülünk előadni valamely kollektív tudat mögé rejtőzve. Alapozzuk meg hangulatilag az interjút - ha profival készítjük nem árt tudatosítani vele, hogy felkészültünk belőle, nem hagyjuk magunkat bevinni az erdőbe. A tisztelet az interjúalany iránt ne tegyen túlságosan elfogódottá, nincs rettenetesebb látvány, mint a csodálattól ájultan bámuló riporter. Lehet csodálni is, de feltételezzük, hogy adott helyzetben két - minden szempontból - egyenrangú beszélgetőtárs ül egymással szemben. Ha túlságosan nyilvánvaló alanyunk szellemi fölénye (amikor pl. a szűk kutatási területéről beszél), késztessük arra, hogy közérthetően fogalmazzon, fordítsa le az elvont tudományos fejtegetést a hétköznapok nyelvére, nyugodtan kérdezzünk vissza, hogy jól értjük-e, amit mond. Az igazán nagyok képesek arra, hogy TIT-előadásokat tartsanak tudományos kérdésekről. Mondassunk vele történeteket, sokkal nagyobb a hatásuk, mint az esetleg számunkra is érthetetlen szakzsargonnak. (v.ö. Szentgyörgyi Albert adomája uzsonnájáról és a C vitamin felfedezéséről) Hivatásszerűen beszélnek mellé pl. a politikusok - a mi felelősségünk, hogy észrevegyük, mikor kell újra és újra visszakérdezni adott kérdésben. Nyugodtan figyelmeztethetjük, hogy nem kaptunk választ eredeti kérdésünkre. Ha alanyunk nem profi - nyugtassuk meg, kezdjük a beszélgetést teljesen hétköznapi kérdésekkel, de ne kérdezzük meg, hogy hogy érzi magát? Agresszivitás - szociálpszichológiai hatása riporteri szerepek - ragaszkodjunk-e image-ünkhöz, kell-e felvenni olyan egyéniségvonásokat, amiket másokról másolunk? mikortól modoros, hiteltelen a riporteri magatartás? keressünk keretet a beszélgetéshez (Béla angyalai, Lehetetlen, Desszert) merjünk tárgyakkal operálni (az obligát virág erre nem alkalmas!) merjünk elszakadni előre leírt kérdéseinktől! Ha magnót használunk, akkor is jegyzeteljünk, de ne vesszünk el a papírjaink között, elég a hívószavakat leírni, megkönnyíti a későbbiekben az anyag rendezését őrizzük meg a jellegzetes fordulatokat, de ne akarjunk feltétlenül alkalmazkodni alanyunk stílusához bátran javítsuk az alany nyilvánvaló nyelvi hibáit, de a stílusalakító elemekhez ragaszkodjunk, fontos jellemző jegyek lehetnek Ne tegyünk fel egyszerre sok kérdést (fürtösbomba), csak a legutolsóra fog válaszolni, az összes többi elveszik az interjú számára Ne bonyolódjunk hosszú fejtegetésekbe, legyen kérdésünk. Nincs kínosabb helyzet, mint mikor alanyunk visszakérdez: jó, de mi volt a kérdés

a műsorkészítés etikai irányelvei a Magyar Televízióban A felelősségről A pártatlanságról A hírzárlatról A személyes vélemények közzétételéről Az interjúkészítésről A közreműködőkkel való bánásmódról A befolyásos emberekkel való bánásmódról A rejtett kamera alkalmazásáról A közvélemény-kutatási adatok közléséről A műsor- és archív anyagok felhasználásáról A szponzorálásról A gyermekek szerepeltetéséről A sérültekről és a rokkantakról A sztrájkokról A szexuális bűncselekményekről

Bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy interjút készítenek vele, vagy ő maga tartja riporterként a mikrofont. A felmerülő etikai problémákról szól ez a fejezet, amely a Magyar Televízió 1993-ban megfogalmazott irányelveire támaszkodik. Azért erre a kiadványra, mert ez az egyetlen ilyen jellegű „kodifikációs” munka, amely konkrétan vonatkozik egy intézményre, és nem általános elveket tartalmaz, mint a Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) sajtóetikai kódexe. A Magyar Televízió nemzeti közszolgálati műsorszolgáltató intézmény, amely rendszeresen, átfogóan és sokoldalúan, tárgyilagosan és pártatlanul tájékoztat a közérdeklődésre számottartó hazai és nemzetközi eseményekről, tényekről, vitatott kérdésekről. Ennek megvalósítása során felmerülő erkölcsi és magatartásbeli vitás kérdések eldöntéséhez, egyben a műsorkészítők védelme érdekében az MTV elnökének felelőssége, hogy a munkatársak számára rendelkezésre álljon a műsorkészítésben elvárt etikai irányelvek gyűjteménye, a televízió etikai kódexe. A műsorkészítők kötelesek betartani az etikai irányelveket. Ha figyelmen kívül hagyják az irányelveket, felelősség terheli őket. Ha bármely műsorban kétséges ezen elvek érvényesítése, a terület igazgatójának kötelessége az ügyben eljárni. Az etikai irányelvek megsértését észlelve a Televíziós Etikai Bizottsághoz kell fordulni, amelynek feladata az objektív és elfogulatlan tájékoztatás igényének, valamint a televíziós etikai normák betartásának figyelése és értékelése. A Felügyelő Bizottság is javasolhatja sérelmek kivizsgálását és javaslatot tehet az irányelvek pontosabbá tételére, gyakorlati alkalmazására. A műsorkészítés alapelve a pártatlanság. A hírközlés pártatlansága és objektivitása az MTV társadalmi tekintélyének, megbízhatóságának alapja. Az MTV az ország egészét szolgálja, ezért tiszteletben kell tartani a társadalom különböző csoportjainak egymástól eltérő véleményét és gondolkodásmódját, nem sérthet közízlést. Minden jelentős társadalmi tevékenységet és irányzatot a maga valóságos értékének arányában kell bemutatni a képernyőn. Valamennyi műsorkészítő műhelynek erre kell törekednie. A hírműsorok nem kiegészítik egymást, nem vitatkoznak egymással, hanem a történések egészét dolgozzák fel. Nem közvetíthetnek elhamarkodott feltételezéseket, demagóg értékítéleteket. A hírműsorok nem teremtik, hanem közvetítik az eseményeket. A hangnak és a képnek összhangban kell lennie. Megengedhetetlen a képek sugalmazó, megtévesztő alkalmazása. Megengedhetetlen a valóságban össze nem tartozó hírek manipulatív egymás mellé szerkesztése. A nem az esemény helyén, idején készült képek alkalmazását feliratban vagy szóban jelezni kell. Minden érintett fél megszólalási jogát tiszteletben kell tartani. A hírszolgáltatásnak minden fontos hírt a lehető legrövidebb időn belül közölnie kell. A hírnek tényszerűnek és közérthetőnek kell lennie. A hírközlésnek csak megbízható forrásra szabad támaszkodnia, elsősorban a hírügynökségekre. Tartózkodni kell a sajtó szubjektív értékeléseire való hivatkozástól. Ha egy megbízhatatlan forrásból származó hír valótlannak bizonyul, a műsorkészítő viseli a felelősséget akkor is, ha a hír csak utánközlés. Hírt visszatartani csak indokolt esetben - hiteles hírforrás hiánya miatt - szabad. Olyan megalapozott beszámolót kell adni, amelynek alapján a közönség véleményt tud formálni. Tilos a megfellebbezhetetlen vagy más nézeteket figyelmen kívül hagyó riporteri állásfoglalás. A műsorok alapján a közönség számára nem derülhet ki a riporter, a tudósító vagy a műsorvezető személyes véleménye a szóbanforgó ügyről. A szerkesztőknek vagy más műsorkészítőknek a műsorokat úgy kell elkészíteni, hogy a nyilvánosság a műhelyeket és a szerkesztőségeket egy-egy meghatározott politikai állásponttal ne azonosíthassa, illetve pártpolitikai elkötelezettséggel ne címkézhesse. A műsorok főszerkesztői, szerkesztői és riporterei kötelesek gondoskodni arról, hogy ésszerű időhatáron belül eleget tegyenek a témájukkal kapcsolatos sokféle nézet és eltérő érdek bemutatásának. Nem fogadható el az az álláspont, hogy más műsorstúdiókban, szerkesztőségekben készülő műsorok majd gondoskodnak az egyensúlyt megteremtő nézetek kifejtéséről. Vannak olyan esetek, amikor egyetlen műsorban kell helyet adni valamennyi fontos nézetnek, mert például nem várható, hogy az MTV egyhamar visszatér a témára vagy pedig a probléma különösen kényes és sürgető. Ha a közéletben ugyanarról a problémáról ellentétes állítások hangzanak el, a hírműsoroknak ezt az események fejlődésének megfelelően jelezniük kell. A kommentárt el kell választani a hírtől. Előnyben kell részesíteni a független szakértői kommentárt. Az elemző műsorokban kezdettől fogva legyen világos az átfogó szándék. Minden vizsgálódásnak messzemenően figyelembe kell venni az összefüggéseket és valamennyi érdekelt fél véleményét. A műsoroknak minden vonatkozásban - az írott szövegtől az interjúk kérdésein át az anyag kiválasztásig - meg kell tudni győzni a közönséget arról, hogy a problémát elfogulatlanul, előre megfogalmazott végkövetkeztetések nélkül, tisztességesen tárta fel. A riporternek, a műsorvezetőnek tiszteletben kell tartani minden kérdezett fél személyiségi jogait. A rendezőnek, az operatőrnek tilos a szereplőre hátrányos képi beállításokat alkalmazni. Az elemző műsoron belüli kommentárok ne tartalmazzanak a tények által nem tökéletesen igazolt következtetéseket. A bonyolult, s különösen a gyorsan lezajló események szemtanúi nem tekinthetők és nem mutathatók be kétségbevonhatatlanul megbízhatónak. Ha a szemtanú állítását nem lehet egyértelműen megerősíteni, akkor ezt közölni kell. Nagy fenntartásokkal kell kezelni az ismeretlen személyazonosságú tanúkat és azokat a személyeket, akik csak háttér-információként hajlandók megfigyeléseiket közölni. A politikai hovatartozás közlésének célja, hogy segítse a nézőket a bonyolult jelenségek és a politikában fontos árnyalatok megértésében. A politikai hovatartozás bemutatása nem hordozhat előítéletet, sem negatív, sem pozitív véleményt. A politikai vagy egyéb csoportosulások bemutatásakor pontosan el kell magyarázni az egyén. a csoport vagy a párt álláspontját. Nem az MTV képernyős alkalmazottainak feladata annak meghatározása, hogy milyen a vélemény („mérsékelt”, „szélsőséges”, „jobboldali”, „baloldali” stb.). Ez ellentétben áll az MTV pártatlanságával. Megsérti a tisztességes eljárás szabályait az a műsorkészítő, aki az egyik szervezetnek rendszeresen közismert jelölést ad, egy másiknak pedig nem. A szimbólumokat egy adott műsorban azonos hangsúllyal, azonos képkivágásban kell alkalmazni. Nincs olyan előírás, amely kötelezővé tenné, hogy bármely vagy valamennyi párt politikusát fel kell kérni műsorban való közreműködésre. A politikusok szerepeltetését elsősorban a műsor témája kell, hogy indokolja. Elfogadhatatlan vezető politikusok pártjuktól független, szakértői álcázása. A választási kampányidőszak tevékenységét külön kell szabályozni. Célszerű külön felhívni a műsorban a figyelmet arra, ha egy közéleti ember visszautasítja az abban való részvételt, de ez nem azonos azzal, hogyha valamilyen okból nem áll módjában elfogadni a felkérést. Általában az egyik párttól kapott visszautasítás vagy a részvétel megoldhatatlansága nem indokolja egy másik párt megfosztását a közreműködés lehetőségétől. Bármilyen hírzárlat iránti kérést azonnal közölni kell az illetékes főszerkesztővel és igazgatóval. A szerkesztőknek, riportereknek mérlegelni kell az MTV jó hírét - egymással ellentétes - kockázatos megoldást. a., Az egyik megoldás kockázata abban rejlik, ha figyelmen kívül marad az információ visszatartására vonatkozó - például a rendőrségtől kapott - szakszerű tanács. b., A másik kockázat az MTV szavahihetőségét illeti, ha a hírzárlatra vonatkozó kérések - származzanak bár hivatalos szervektől vagy bármely olyan intézménytől, amely az információ korlátozására törekszik - túlságosan is engedelmesen teljesülnek. Mindig meg kell győződni arról, hogy a hírzárlatra vonatkozó kérés megfelelő rangú és beosztású tisztviselőtől származik. Támadások, repülőgép-eltérítések stb. esetében, ha a körülmények ismertek vagy az indokok politikai jellegűek, akkor erősebb érvek szólnak a hír közzététele mellett, mint például a nyilvánosságra nem került emberrablások esetében. A szerkesztőknek, a riporternek minden pillanatban tökéletesen tisztában kell lenni azzal a veszéllyel, hogy az erőszakhoz folyamodó politikai csoportok „felhasználhatják” őket. Ha egyszer már a közvélemény tudomására jutott valamilyen információ, például egy támadással, vagy repülőgép-eltérítéssel kapcsolatban, a későbbi hírzárlat, az eseménnyel összefüggő minden további hír visszatartása szinte teljességgel lehetetlen. Ugyanakkor kísérletet kell tenni, hogy az emberi életet fenyegető kockázat ne növekedjen. Az MTV-ben mindezeket figyelembe véve kell mérlegelni az alábbi kérdéseket: a., tartson-e vissza olyan információkat, amelyek közlése akadályozza a helyzet megoldásán dolgozók munkáját, b., mutasson-e képet az üggyel kapcsolatosan, c., tegyen-e közzé az emberi életet fenyegető kockázat elhárításhoz azonnal szükséges pontos információkat. Az utóbbi esetben az MTV minden lépését össze kell hangolni a többi hírközlési szervezettel. Egy repülőgép vagy bármely más közlekedési eszköz elrablása, vagy egy terrorista túszakció esetén a szerkesztőnek, a riporternek gondosan mérlegelni kell, hogy nyilvánosságra hozhatók-e a szolgálati közleményeknek, a hivatalos szervek belső rádióüzeneteinek, pl. a légi irányítás és a pilóta vagy a rendőrtisztviselők közötti megbeszélés szövegei, ugyanis az ilyen információk hasznosak lehetnek a terroristáknak, veszélybe sodorhatják a túszokat vagy másképpen súlyosbíthatják a válságot. A bomba utáni nyomozás során a rendőrség valószínűleg jelzi, hogy hamis fenyegetésről van-e szó. E támpontot figyelembe kell venni, amikor a hír közléséről megszületik a döntés. Értékesek az olyan tényközlő műsorok, amelyekben egyetlen személy vagy egy csoport kap lehetőséget, hogy összefüggően kifejtse a maga nem pártatlan véleményét egy ellentmondásos, vitatott ügyről. Az ilyen műsorokkal azonban kötelezettségek is járnak. A személyes véleményeket ismertető műsorok lehetnek pártosak, de a szerkesztők kötelesek gondoskodni arról, hogy ugyanakkor pontosak és tisztességesek legyenek. Az ellentétes álláspontokat nem szabad félrevezető módon bemutatni. Egy bizonyos időszakon belül többféle olyan nézetet is be kell mutatni, amelyek a korábbival vitába szállnak. Ha egy személy vagy csoport lehetőséget kap a vitát kiváltó felfogásának kifejtésére, akkor más álláspontoknak is nyilvánosságot kell kapniuk az MTV műsoraiban. Helytelen, ha az MTV valamely - hír, vagy közügyekkel foglalkozó műsorában rendszeresen szereplő - műsorvezetőjének, riporterének vagy tudósítójának személyes véleménye hangzik el egy vitatott politikai, vagy társadalmi témáról. Az interjú készítője legalább annyira a figyelem középpontjában áll, mint az interjúalany. A makacs kitartás dicséretes, de az interjúalany zaklatása nem az. Alázatra nincs szükség, udvariasságra, tiszteletre viszont igen. Az interjú készítője megfelelő módon kifejtheti az interjúalanynak, hogy véleménye szerint a közvélemény mit gondol és mit érez. Ezeket az érzelmeket azonban általában nem veheti át. Az interjúkészítőnek körültekintőnek kell lennie, nehogy gondatlanul megfogalmazott kérdések vagy indulatos hanghordozás révén az a látszat keletkezzék, hogy eleve állást foglal egy nyilvánosan vitatott kérdésben. Egy interjú megítélése függ az interjúalanytól, az adott témától és a kérdezés körülményeitől, ami az egyik esetben elfogadható, az elfogadhatatlan egy másikban például, ha az interjúalany zaklatott. A nyilvánvaló közérdeknek kell igazolnia az olyan technikák alkalmazását, mint a bejelentés nélkül rögzített telefonhívások, és a gépkocsi ablakán behajolva készített interjúk. Ezeket csak akkor szabad használni, ha a fontos anyagokat más módon nem lehet elkészíteni. Az MTV műsoraiban közreműködő személyekkel nyíltan, őszintén és udvariasan kell bánni. A szerkesztői, riporteri függetlenséget mindenkor meg kell őrizni, de a közreműködők nem érezhetnek olyasmit, hogy érdekeiket semmibe veszik, félrevezetik őket vagy rájuk erőltetik a szereplést. Az MTV egyetlen szerkesztője, műsorkészítője, riportere vagy tudósítója sem lehet olyan lekötelezettje vagy bizalmas ismerőse egy közreműködőnek, hogy veszélybe kerülhessen az objektivitás, vagy csorbát szenvedhessen a műsor feletti szerkesztői ellenőrzés. A közreműködő kiválasztása a téma tárgyalásmódjának megválasztásával függ össze. Minél nyilvánvalóbban ellentmondásos, vitatott a téma, annál fontosabb, hogy a tárgyalás módja kiegyensúlyozott legyen. Ezzel együtt jár, hogy minden jelentős támogatást élvező nézettel foglalkozni kell. Ha a műsor a szóbanforgó problémának csak egyik vetületét láttatja, akkor az az előírás, hogy egy következő alkalommal a többi aspektus is kapjon hangot. A résztvevőket tájékoztatni kell arról, hogy milyen jellegű műsorokba kapják a meghívást, s hogy melyek a műsor célkitűzései. A szerkesztők legyenek körültekintőek és bánjanak egyenrangúan a műsor készítésének különböző fázisaiban közreműködő szereplőkkel. Egy már rögzített interjút csak alapos indokkal lehet kihagyni a műsorból és ezt udvariasan közölni kell az érintettel. Ha lehetséges már előre kell jelezni ezt az eshetőséget. Minden szereplőnek joga van elkérnie és megkapnia a műsor vázlatát, és tájékoztatni kell őt bármely lényeges változásról. Esetenként a szerkesztő dönthet úgy, hogy a sugárzás előtt bemutatja a műsort a tények pontosságának ellenőrzése, szakértői vélemény kikérése érdekében, az ilyen előzetes bemutatók kivételesek, soha nem értelmezhetők a szerkesztői szabadság korlátozásaként és egyetlen résztvevő vagy külső testület sem kaphat vétójogot. A műsorban a szereplőket általában előzetesen tájékoztatni kell a téma főbb kérdéseiről. A tájékoztatás részletessége változó. Kivételes körülmények között (például közérdekkel ellentétes ügyeket feltáró műsorok esetében) a műsorkészítők szükségesnek tarthatják, hogy szándékaik titokban maradjanak. Ez nem mentesíti őket azon kötelezettség alól, hogy minden adásba kerülő anyag legyen tisztességes, igazságos és igaz. Általában alkalmat kell nyújtani a válaszadásra mindazoknak, akiknek a tevékenységét a műsor vizsgálat alá veti. A szerkesztőknek, a riportereknek kell dönteni, ha a közreműködő feltételei elfogadhatatlanok. A bonyolult ügyeket az illetékes főszerkesztőhöz kell továbbítani. Amikor egy interjút már rögzítettek, az alanynak általában nincs vitathatatlan joga a felhasználási hozzájárulás visszavonására. Minden ilyen kérést azonban nagyon komolyan kell mérlegelni. Hasonlóképpen komolyan megfontolandók azok a kérdések is, hogy mikor kell félbeszakítani vagy újra felvenni az interjút. A vágás bevett szakmai gyakorlat. Tanácsos a szereplőket, különösen a tapasztalattal még nem rendelkezőket előzetesen tájékoztatni a vágás lehetőségeiről. Megközelítőleg vázolni kell számukra, hogy szereplésükből valószínűleg mennyi lesz felhasználva. A szereplőnek mindig a tudomására kell hozni a szándékot, hogy a vele készített interjút nem a szokásos kérdés-válasz formában használják fel. A felvett anyagot nem szabad úgy vágni, hogy a szereplő szándékaitól eltérő benyomást keltsen. A különböző interjúalanyok válaszainak egymás mellé vágása hasznos és megengedett módszer, de soha nem szabad, hogy a megnyilvánulás félreértelmezhetővé váljék. (Például: a külön rögzített interjúk vágás után nem kelthetik két ember közötti párbeszéd látszatát.) Helytelen egy rögzített interjút élő adásnak feltüntetni. Az utcai, a „nép hangja” riportok, interjúk célja a spontaneitás, azonban a felvétel okát nem szabad eltitkolni, és óvakodni kell attól, hogy a kérdés sugallja a választ. Természetesnek kell tekinteni, hogy amikor egy tájékoztató műsor jelentős érdekeket érint, a szereplők gyakran törekednek annak előzetes megtárgyalására, hogy milyen jellegű lesz megnyilatkozásuk. A műsor szerkezetét és formáját televíziós kritériumok alapján, nem pedig külső nyomásra kell kialakítani. Az elfogadhatatlan feltételeket vissza kell utasítani, és ha szükséges, le kell mondani az illető személy szerepeltetéséről. Nyugodt körülmények esetén valamennyi közreműködőnek kellő súlyt kell kapni és ugyanolyan intenzitású keresztkérdésekre kell válaszolni. Mind a minisztereket, mind a bírálóikat higgadtan és elfogulatlanul kell kezelni. A műsor interjúalanyainak feltett kérdések hangnemének egységesnek kell lenni. Rejtett, titkos felvételről akkor beszélünk, ha - a felvevő készüléket elrejtik vagy szándékosan álcázzák, illetve - az érintett személyek nem tudják, hogy felvétel készül róluk. A nyilvános helyeken nyíltan készített felvételek nem minősíthetők titkosnak vagy rejtettnek, még akkor sem, ha egyesek nem veszik észre, hogy felvétel folyik. Rejtett, vagy titkos felvételek készítésére csak kivételesen kerülhet sor, mivel még indokolt esetben is árthat az MTV-be vetett bizalomnak. Bár a tilalom nem abszolút, a módszerről való döntés mégsem bízható egyszerűen az alkalmazást indokoltnak tartó szerkesztő, riporter tetszésére. A közvélemény-kutatások jók a beállítódások és tendenciák tükrözésére, de csak bizonyos korlátok között. Ennek ki kell fejeződnie az adatok felhasználásában. A közvélemény-kutatás főbb típusai: a., regionálisan vagy országosan végzett hagyományos véleményvizsgálat személyes kérdezéssel, b., telefonon lebonyolított közvélemény-kutatás, amelynek esetében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy csak telefontulajdonosok kerülnek a mintába, c., panel közvélemény-kutatások, amelyek esetében fennáll a veszély, hogy a minta ismétlődően megkérdezett tagjai esetleg beletanulnak a válaszolásba és reagálásaik nem-tipikussá válnak. Bármely közvélemény-kutatás tévedhet. Általában plusz-mínusz három százalék a hibahatár. Egy hat százalékos különbség tehát a valóságban akár szoros fej-fej melletti állás is lehet. A szakszerűtlenül végzett közvélemény-kutatás esetében a hibahatár három százaléknál is nagyobb, esetleg sokkal nagyobb. Fenntartással kell tehát kezelni ezeket az adatokat, ha egyetlen felmérés alapján mutatnak be jelentős véleményváltozásokat. Ügyelni kell a „nem tudom” válaszok arányára. Közvélemény-kutatási adatok nagyon értékes jelzést képesek adni a társadalom reakcióiról, de valóban jelzésként és nem szilárd bizonyítékként kell hírt adni róluk. A közvélemény-kutatási eredményeket korábbi felmérések adataival összehasonlítva kell szemlélni. akkor a legértékesebbek, ha egy irányzat részeként, egy grafikon egy-egy pontjaként vizsgálják. Az összehasonlításnak a lehető leghosszabb ésszerű időszakra kell kiterjednie, választások esetén legalább a kampány kezdetéig kell visszatekinteni. Különös óvatossággal kell kezelni a szavazási szándékról szóló felméréseket, hiszen ezeknek is lehetnek fontos választási következményei, ha két párt között csekély - jóval a hibahatáron belüli - különbség mutatkozik. Ha a friss eredmények élesen eltérnek a korábbi tendenciától, lehetséges, hogy rossz a vizsgálat. A közönséget tájékoztatni kell erről az eshetőségről is. Egyetlen vizsgálat eredményeiből nem vonható le messzemenő következtetés, s időről-időre meg kell említeni a hibahatár nagyságát. A felmérési eredmények nem bizonyosságok. Jeleznek vagy sugallnak valamit, de nem bizonyítanak, nem erősítenek meg, és nem lepleznek le. Közölni kell a felmérést végző szervezet nevét és azt is, kinek a megbízásából készítette a vizsgálatot. Tájékoztatást kell adni a lekérdezés időszakáról és a mintanagyságról. A pártatlanság érdekében, valamennyi nagy közvélemény-kutató szervezet országos vizsgálatának eredményét a pártok politikai támogatottságáról közölni kell. A műsorokat követő, illetve a műsor alatti telefonos érdeklődésre mindig udvariasan és lehetőség szerint alaposan kell válaszolni, de nem megengedett más munkatársak vagy a szereplők címének, telefonszámának, egyéb adatainak megadása. A hír- és aktuális műsorok hírolvasói és tudósítói csak a főszerkesztő engedélyével szerepelhetnek más típusú műsorokban és reklámokban, s ugyanilyen engedély kell ahhoz is, hogy már leadott híranyagokat felhasználhassanak dramatikus vagy szórakoztató műsorokban. A már lement híranyagokat, rövidítésre hivatkozva második felhasználásnál nem lehet úgy megvágni, hogy azok mondanivalója eltérjen az először adásba került eredeti változattól. Az archívumból származó dokumentumokat, felvételeket sohasem szabad úgy bemutatni, hogy félrevezető benyomást keltsenek a felvétel készítésének időpontjáról. Ha fennáll ennek a veszélye, akkor szövegben vagy feliratban utalni kell a rögzítés időpontjára. A parlamenti felvételek felhasználásával kapcsolatban az egyetlen érdemi szerkesztői korlátozás az, hogy a rögzített parlamenti anyagot csak a hitelesség követelményét megtartva, a politikai érdekeket nem sértve, a jó ízlés határain belül lehet szórakoztató műsorokban vagy politikai szatirikus műsorokban felhasználni. A hírműsor csakis alapos okkal nevezhet meg valamely céget, vagy terméket. A leíráshoz használt kifejezések feltétlenül legyenek pontosak. A téma szerkesztési követelményein túlmenő mértékben nem hangsúlyozható valamely cég vagy termék. A szerkesztői óvatosságon túl arra a tényre is ügyelni kell, hogy a reklámhadjáratokat egyre kifinomultabb eszközökkel vívják, s gyakorta egyidejűleg több műsort is megkörnyékeznek. Árt az MTV hírnevének, ha ugyanazt a kereskedelmi célt szolgáló információ rövid időn belül több műsorban is megjelenik. A hírműsorokban tilos a reklám és a szponzorálás. A bújtatott formák ellen a legszigorúbban kell fellépni. A szerkesztők, riporterek és más munkatársak semmilyen előnyt nem fogadhatnak el külső cégektől. A műsorkészítőnek a lehető legkörültekintőbben kell eljárni, hogy az adott cég vagy termék ne részesüljön tisztességtelen előnyben vagy hátrányban. Ha a hallgatóktól beérkezett panaszok kerülnek közzétételre, akkor a szóbanforgó cégnek, intézménynek meg kell adni a lehetőséget a válaszolásra. A kereskedelmi szervezetek egyre inkább és olykor vitathatóan szponzorálják a sporteseményeket. Ezért a fentebb leírtak szerint a műsorkészítőnek figyelni kell arra, hogy ne biztosítsanak aránytalan publicitást a sportesemények szponzorainak. A műsorkészítő stáb részéről minden összeférhetetlen kapcsolat tilos a műsorban szereplő termékek gyártóival. Események tevékenységek meghirdetése helyet kaphat a műsorokban, ha megfelelő módon megjelölik., hogy tájékoztatásról van szó. Időnként elkerülhetetlen, hogy az interjúalanyok ne ejtsenek néhány megjegyzést valamely közelgő eseményről. A műsorkészítők azonban kötelesek ezt ésszerű keretek között tartani. A könyvismertetés során kötelező megjelölni a könyv címét és az író nevét, de a kiadó nevét nem. Kivételes esetben azonban, a hallgatóság tájékoztatása érdekében az MTV vállalhatja a kiadó nevének és a könyv árának említését is. Törekedni kell arra, hogy az ismertetésekben a kulturális, tudományos értékek kapjanak teret. Az MTV határozott felelősséget érez a gyermekek és a fiatalabb korosztályok képviselőiért. Nem kerülhetnek túlzottan a nyilvánosság középpontjába. Sohasem szabad kitenni őket megpróbáltatásoknak, nem válhatnak nevetségessé, nem lehet kihasználni őket. A gyermekek nehezebben viselik a megpróbáltatásokat, mint a felnőttek, a kamera előtt pedig könnyebben befolyásolhatók. Ebből következően vannak olyan műsorkészítési és kérdezési módszerek, amelyeket gyermekek szerepeltetése esetén nem alkalmazhatunk, még akkor sem, ha felnőtteknél esetleg elfogadhatóak. A „fogyatékosok” szó általánosító képzeteket kelt. Fölöslegességre vagy legalábbis általános cselekvőképtelenségre utal. Általában véve pontatlan és nyers kifejezés. Sok embernek van valamilyen fogyatékossága, ezért azokat sem szabad különösen szembeszökően bemutatni, akinél ez a szokásosnál nagyobb mértékű. Számos módja van annak, hogy a műsorkészítők kellő érzékenységgel bánjanak a sérült emberekkel, integritásuk vagy képességeik lebecsülése nélkül. A műsorokban csak rendkívül indokolt esetben használható olyan kifejezés, mint például „nyomorék”. Műsorbeli közreműködésüket természetes módon kell fogadni, s különbözőségükre csakis akkor szabad utalni, ha a tartalmi összefüggések ezt megkívánják. Az ipari és gazdasági élet szokásos ügyeivel az MTV az ország életének részeként foglalkozik. A munkahelyeken számos konfliktus fordulhat elő a munkavállalók és a munkaadók között. A sztrájkok csupán kis részét alkotják a gazdasági életnek, de az MTV-vel szemben mégis nagy követelményeket támasztanak, mert kipattanásuk időpontjától kezdve nagy hatást gyakorolnak a közvéleményre. Egy sztrájk menetéről adott friss tájékoztatáson és a feszültségek mértékének érzékeltetésén túl az eseményeket mindig el kell helyezni a gazdasági élet általános összefüggéseiben is. Mivel a sztrájkok megosztják az embereket és az érzelmek is hevesebbé válnak, a riportereknek, műsorvezetőknek és valamennyi műsorkészítőnek olyan körültekintő magatartást kell tanúsítania, hogy egyik oldallal se azonosíthassák őket. A gondatlan szóhasználat az elfogultság benyomását keltheti, tehát kerülni kell az indulattól terhes, érzelmekre ható kifejezéseket. Minél nagyobb a szóban forgó vita, annál nehezebb átfogóan beszámolni róla, részben azért, mert a problémák a gazdasági összefüggéseken túl nyíltan politikaivá is válhatnak. Fel kell tárni a hátteret, az okokat és a lényegi problémákat. Az iparral kapcsolatos események gyakorta rendkívül bonyolultak, ilyenkor javasolt a szakemberekkel való konzultáció. Az erőszakos nemi közösülésekről szóló tudósításokban életbevágóan fontos az áldozatok névtelenségének megőrzése. Annak érdekében, hogy lehetőleg a mozaikszerű tájékoztatás révén se kerüljön a kívánatosnál több tény nyilvánosságra - az áldozatot nem szabad megnevezni, - a lakcímet nem szabad közölni, - nem szabad felfedni az áldozat és az ügyben szereplő bármely más személy közötti kapcsolatot, - nem szabad tudósítani az áldozat és a támadás színhelye közötti semmilyen kapcsolatról (például lakóhely, vagy munkahely). Bizonyos esetekben a rendőrség arra kéri a hírközlő szerveket, hogy hozzanak nyilvánosságra fenti korlátozások alá eső információkat. Ennek oka lehet például a támadó felkutatásához és letartóztatásához szükséges segítség, a szemtanúk jelentkezésének bátorítása vagy a közvélemény figyelmeztetése egy még fennálló veszélyre. Az MTV munkatársainak meg kell győződni arról, hogy az ilyen kérések hivatalos helyről érkeztek.

A médiatörvény a hírközlésről

4.§(1) A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie.

(2) A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában.

(3) A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül - műsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek.

(4) A műsorban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.

8.§(3) Az országos televízió főműsoridőben legalább 20 perc, országos rádió legalább 15 perc önálló hírműsort köteles egybefüggően szolgáltatni. A más magyarországi műsorszolgáltatótól átvett híranyag a műsor 20 %-át nem haladhatja meg.

10.§(4) A műsorszolgáltató híreket közlő és időszerű politikai tájékoztató műsorszámokban rendszeresen szereplő belső és külső munkatársai sem képben, sem hangban nem jelenhetnek meg reklámban és politikai hirdetésben.

18.§(5) A politikai műsorszám nem támogatható.

(A közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó jogszabályok)

23.§(2) A közszolgálati műsorszolgáltató és közműsorszolgáltató rendszeresen, átfogóan, elfogulatlanul, hitelesen és pontosan tájékoztat a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, a vételkörzetében élők életét jelentősen befolyásoló eseményekről, összefüggésekről, vitatott kérdésekről, az eseményekről alkotott jellemző véleményekről, az eltérő véleményeket is beleértve. E feladatok ellátása során gondoskodik a 137.§-ban nem említett közérdekű közlemények nyilvánosságra hozataláról.

(3) A közszolgálati műsorszolgáltató és közműsorszolgáltató biztosítja a műsorszámok és nézetek sokszínűségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, a műsorszámok változatosságával gondoskodik a nézők széles köre, illetve minél több csoportja érdeklődésének színvonalas kielégítéséről.

137.§ (Rendkívüli helyzetek) Rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése, továbbá az ország területének a Magyar Honvédség légvédelmi és repülő erőivel való oltalmazása esetén az Országgyűlés, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök és a Kormány, illetőleg az Alkotmány 19/D és 19/E §-án, valamint a 35.§ (3) bekezdésén alapuló törvényben meghatározott személyek és szervek - a helyzetnek megfelelő szükséges mértékben - kötelezhetik a műsorszolgáltatót a fennálló állapottal, helyzettel kapcsolatos közérdekű közleményeknek az általuk meghatározott formában és időben történő ingyenes közzétételére, illetőleg közzétételt megtilthatnak. A közzétételkor a forrást egyértelműen meg kell nevezni.

A hírműsorok szerkesztését szabályozó etikai elvek

American Society of Newspaper Editors Statement of Principles

(Az Amerikai Újságszerkesztők Társaságának Alapelvei)

I. cikkely - Felelősség

A hírek és vélemények gyűjtésének és terjesztésének elsődleges célja az általános boldogulás szolgálata azáltal, hogy informálja a népet, és képessé tegye a napirenden lévő témák megítélésére. Azok az újságírók, akik önző érdekből vagy ártó szándékkal visszaélnek a szakmai helyzetükből adódó hatalommal, hűtlenül kezelik a köz bizalmát.

Az amerikai sajtót nem azért tették szabaddá, hogy éppen csak informáljon vagy éppen csak vitafórum legyen, hanem hogy részletekbe menő vizsgálatnak vesse alá a társadalom hatalmi szerveit, beleértve a hivatalnoki hatalmat a kormányzás minden szintjén.

III. cikkely - Függetlenség

Az újságíróknak kerülniük kell a tisztázatlan helyzeteket és a tisztázatlanság látszatát, valamint bármilyen, érdekütközésből fakadó összeférhetetlenséget vagy annak látszatát. Semmit sem fogadhatnak el, sem olyan tevékenységet nem folytathatnak, ami integritásukban kompromittálná őket, vagy ami ennek látszatát keltené.

IV. cikkely - Pontosság és hitelesség

Az olvasó iránti jóhiszeműség minden jó újságírás alapja. Mindent meg kell tenni azért, hogy a hír tartalma pontos, egyoldalúságtól mentes, összefüggéseiben feltárt, és minden oldalról korrekt módon megvilágított legyen. A szerkesztőségi cikkek, az elemző cikkek és a kommentárok a tényeket illetően ugyanolyan pontosak legyenek, mint a hírközlés.

A lényeges tárgyi tévedéseket, mint ahogy a kihagyásból eredő hibákat is azonnal és feltűnő módon korrigálni kell.

Washington Post Standards and Ethics (Alapelvek és etika)

A riporterek szerepe

Annak ellenére, hogy ennek az újságnak és általában a sajtónak a Watergate óta különösen nehéz így eljárnia, a riportereknek mindent meg kell tenniük, hogy a közönség része maradjanak, hogy kívül maradjanak az eseményeken - hogy tudósítsanak a történelemről és nem akarjanak történelmet csinálni.

Korrektség

A Post riporterei és szerkesztői elkötelezték magukat a korrektség mellett. Miközben a tárgyilagossággal kapcsolatos érvek végtelenek, a korrektség fogalma olyan, amit a szerkesztők és a riporterek képesek könnyen megérteni és követni.

A korrektség néhány egyszerű szabály betartásának következménye:

1. Nem korrekt az a cikk, amely kihagy alapvető fontosságú vagy alapvető jelentőségű tényeket. Tehát a korrektség magába foglalja a tényeket.

2. Nem korrekt az a cikk, amely alapvetően tárgyhoz nem tartozó információt tartalmaz jelentős tények rovására. Tehát a korrektség magába foglalja a tárgyhoz tartozást.

3. Nem korrekt az a cikk, amely tudatosan vagy nem tudatosan félrevezeti, sőt becsapja az olvasót. Tehát a korrektség magába foglalja a becsületességet - az őszinteséget az olvasóval.

4. Nem korrekt az a cikk, amelyben a riporter az egyoldalú véleményét vagy az érzelmeit olyan finoman-pejoratív szavak mögé rejti, mint az "elutasított", "annak ellenére", "tételezzük fel", és "tömeges". Tehát a korrektség megköveteli, hogy az egyenes beszédet többre tartsák az üres csillogásnál.

A riportereknek és a szerkesztőknek minden cikk végén rutinszerűen fel kell tenniük a kérdést: "Olyan korrekt voltam, amennyire csak képes vagyok?"

The Radio Code (A rádiós kódex); National Association of Broadcasters (Műsorszórók Országos Szövetsége)

Hírek

A rádió egyedülálló abban a lehetőségben, hogy nagyszámú embert elsőként érjen el a folyó eseményekről szóló tudósításaival. Ez a kompetatív előny óvatosságra int - elsőnek lenni nem olyan fontos, mint hitelesnek lenni. A rádiós kódexnek a hírek és a közéleti események kezelésének alapelveit alkotmányossági megfontolásokból fakadóan ajánlásoknak kell tekinteni. A következőkben felsorolt alapelvek magas színvonalú professzionalizmust követelnek meg a rádió-újságírásban. Ezeket nem szabad úgy értelmezni, hogy másokra ruházzuk azt a felelősséget, amit a rádiótársaságoknak kell vállalniuk hírek és közéleti események műsorra tűzésével kapcsolatosan.

1. Hírforrások. Azoknak, akik a rádiónál felelősek a hírekért, nagy szakmai gondossággal kell kiválasztaniuk a forrásokat. Abból kell kiindulniuk, hogy a tisztességes hírközlés és ebből fakadóan a rádió jó hírneve - mint domináns, kiegyensúlyozott hírmédiáé - nagy mértékben az ilyen források megbízhatóságától függ.

2. Hírközlés. A hírközlésnek tényszerűnek, korrektnek és egyoldalúságtól mentesnek kell lennie. A hírek válogatásánál és kezelésénél a jóízlésnek kell érvényesülnie. Az olyan morbid, szenzációhajhászó vagy riasztó részleteket, amelyek szükségtelenek a tényszerű tudósításhoz, kerülni kell. A híreket olyan módon kell közvetíteni, hogy a pánik és a szükségtelen riadalom elkerülhető legyen. A rádiótársaságoknak gondosan ellenőrizniük kell a tartalmát, a formátumot és a hírek sugárzását. Hasonló gondosságot kell tanúsítaniuk azoknak a szerkesztőknek és riportereknek a kiválasztásában, akik a hírek gyűjtését és terjesztését irányítják, mivel az állomás teljesítménye ezen az életbevágó információs területen nagy mértékben tőlük függ.

3. Kommentárok és elemzések. Különös kötelezettség hárul azokra, akik elemzik és/vagy kommentálják a híreket és a menedzsmentnek meg kell győződnie arról, hogy ezt a feladatot a hallgatóság jól felfogott érdekével összhangban látják el. A híreket elemző és kommentáló programoknak mint olyanoknak világosan felismerhetőnek kell lenniük, elkülönítve őket a közvetlen hírektől.

4. Szerkesztőségi vélemény. Ha az adásban az állomások saját véleményüket adják elő valamely közérdekű témában, ezt jól felismerhető módon kell tenniük.

5. A hírek és az események rendszeres közlése. A hírek és a közéleti események rendszeres közlésénél a rádiótársaságoknak az etikus újságírás elfogadott alapelveivel megegyezően kell eljárniuk, hiteles, jólinformált és adekvát tájékoztatást kell biztosítaniuk.

6. A reklám elhelyezése. A rádiótársaságoknak fokozott figyelmet kell tanúsítaniuk a műsorokhoz csatlakozó reklám elfogadásakor, elhelyezésekor és közvetítésekor, úgy, hogy az ilyen reklámot világosan meg lehessen különböztetni a hírektől.

[F1] The Television Code (Televíziós Kódex) National Association of Broadcasters (Műsorszórók Országos Szövetsége)

Hírek és közéleti események kezelése

Általános rész.

A televíziós kódexnek a hírek és a közéleti eseményekre vonatkozó alapelveit, alkotmányossági megfontolásokból fakadóan ajánlásoknak kell tekinteni. A most következő alapelvek magas színvonalú professzionalizmust követelnek meg a tévéújságírásban. Ezeket nem szabad úgy értelmezni, hogy másokra ruházzuk azt a felelősséget, amit a tévétársaságoknak kell vállalniuk hírek és közéleti események műsorra tűzésével kapcsolatosan.

Hírek.

1. Egy televízóállomás hírműsorai szakszerűek és kiegyensúlyozottak legyenek.

2. A hírbeszámolók legyenek tényszerűek, korrektek és mentesek az egyoldalúságtól.

3. Egy tévétársaságnak speciális megkülönböztetéssel kell elhelyeznie és bemutatnia a reklámokat a hírműsorokban: úgy, hogy a reklám világosan elkülöníthető legyen a hírtartalomtól.

4. A hírek és a hírmagyarázatok, továbbá ezek képi anyaga minden esetben igazodjanak a jelen alapelvek más szakaszaiban foglaltakhoz, amennyiben ezek indokoltan alkalmazhatóak.

5. A hírek válogatásánál és kezelésénél érvényesülnie kell a jóízlésnek: morbid, szenzációhajhász vagy riasztó részleteket, amelyek szükségtelenek a tényszerű tudósításhoz, kerülni kell. Különösen vonatkozik ez a bűncselekményekkel vagy a szexszel kapcsolatos eseményekre. A híreket olyan módon kell sugározni, hogy a pánik és a szükségtelen riadalom elkerülhető legyen.

6. A hírmagyarázat és -elemzés mint olyan világosan megkülönböztethető legyen.

7. A képanyagot gondosan kell megválogatni, és nem szabad félrevezető módon bemutatni.

8. Minden hírrel kapcsolatos interjúműsort az etikus újságírás elfogadott követelményeinek kell uralnia - eszerint kell megválogatni a felteendő kérdéseket. Ha előre megállapodnak egy fontos, vagy tudósításra érdemes anyag tematikai korlátozásában, az interjúkészítő a műsor folyamán bejelenti, hogy ilyen korlátozásban megegyeztek. Ilyen közlésre akkor is sor kerül, ha az interjúalany kívánságára a kérdéseket előre közlik vele, vagy ha részt vesz az interjúfelvétel szerkesztésében, mire az műsorra kerül.

9. Egy tévétársaságnak gondosan felügyelnie kell az általa kibocsátott hírek tartalmát, formáját és előadását, gondosan kell kiválasztania a bemondókat, hírmagyarázókat és hírelemzőket.

Közéleti események

1. Egy tévétársaság határozott felelőssége, hogy minden időben informálódjék a közéleti eseményekről és ezekről tudósítson, összhangban a tájékozott és felvilágosult polgárok céljaival.

2. Az ilyen eseményekkel a tévétársaságoknak úgy kell foglalkozniuk, hogy a műsor megfelelő és tájékozott tudósítást nyújtson.

Vitás közéleti témák

1. A televízió értékes fórumot nyújt a vitás közéleti témákkal kapcsolatos, felelősségteljes vélemények kifejtéséhez. A tévétársaságoknak a felelős személyekkel, csoportokkal és szervezetekkel együtt keresni és kifejleszteni kell azokat a programokat, amelyek a polgártársaik számára fontos vitás közéleti témákat tárgyalnak. Méltányos képviseletet kell biztosítaniuk a szembenálló feleknek olyan kérdésekben, amelyek anyagilag befolyásolhatják a köz jelentős részének életét vagy jólétét.

2. Egyének, csoportok, szervezetek kérését, hogy időt kapjanak vitás közéleti kérdésekkel kapcsolatos nézeteik kifejtésére, az egyes témák súlya alapján, és annak fényében kell megítélni, mennyiben szolgálja az adásidő felhasználása a közérdeket és a kiegyensúlyozott műsorszerkezetet.

3. Azokat a műsorokat, amelyek vitás közéleti témákat tárgyalnak, mint ilyeneket kell megjelölni. Nem mutathatók be olyan módon, ami a közönséget félrevezeti, és a műsort szórakoztató, hírközlő vagy más természetű műsoroknak tekinthessék.

4. Azokat a tévéadásokat, amelyekben az állomások saját véleményüket fejtik ki közéleti témáról, világosan szerkesztőségi műsorként kell azonosítani. Minden félreértést kizáróan felismerhetővé kell tenni, hogy ezek az adóállomás véleményét foglalják magukba, és megfelelő módon meg kell különböztetni őket a hírektől és más műsoranyagoktól.

---

oldal: 40
[F1]