1. Történeti áttekintés
1.1. A mozgófényképezés
felfedezése, fejlõdése
A mozgófényképezés felfedezésének története annak az élettani jelenségnek a
felismerésén alapul, hogy az emberi szem a recehártyán megõrzi a
látványt annak tovatûnte után is, s mozgás szakaszait egységes
folyamatként észleli.
Az ókor óta ismert volt az a feltételezés, hogy a mozgás szakaszokból áll.
Az elsõ, aki ezt a feltételezést 1827-ben kísérletileg igazolta, a belga
orvos, Joseph Plateau volt. Fénaikisztikópnak elnevezett készüléke (a görög
fénáx, ákosz = csalóka és szkopein = vizsgálni szavak összevonásával alkotott
kifejezés) egy forgó korongból állt, amelyet fogantyúval tartottak kézben.
Peremén nyílásokat vágtak, a korong másik oldalán pedig a különbözõ mozgásszakaszokat
ábrázoló rajzok voltak láthatók. Amikor megpörgették a korongot, a
szemlélõvel szemben elhelyezett tükörben a különbözõ ábrák
egységes egésszé olvadtak össze, a folyamatos mozgás látszatát keltették.
Amikor 1839-ben ismertté vált a fényképezés felfedezésének ténye - Joseph
Nicéphore Niépce 1826-os találmánya, amelyet Jacques-Louis-Mandé Daguerre
módosított és bocsátott a nyilvánosság elé -, a mozgásábrázolásban - a
le(fény)képezés révén - új távlat nyílt. Ettõl kezdve a további kísérletekhez
már rendszerint fényképeket használtak fel. Az osztrák tüzértisztnek, Franz von
Uchatiusnak 1853-ban sikerült a fénaikisztikóphoz hasonlatos korongra festett
képek kivetítése, ezzel a mozgást - elsõ ízben - több ember számára
egyszerre érzékletessé tenni.
A fényképezõkészülék és a nyersanyag tökéletlensége azonban még nem
tette lehetõvé a mozgás kellõképpen rövid szakaszainak
rögzítését. A fotóoptika, illetve a fotokémia tökéletesedésével - a
sztereoszkóp fényképezõkészülék, illetve a bróm-ezüst-zselatin
szárazlemez felfedezésével, 1856-ban, illetve 1871-ben a skót David
Brewsternek, illetve az angol Richard Leach Maddoknak köszönhetõen - a
kísérletezésnek ismét újabb szakasza kezdõdött meg.
A mozgófényképezés felfedezéséhez vezetõ, hét évtizedes folyamat fontos
állomása a korong alakú forgózár alkalmazása volt, amelyet a francia
Pierre-Jules-César Janssen csillagász alkalmazott elõször 1874-ben,
amikor egy korong alakú üveglemezre rögzítette a Nap elõtt áthaladó
Vénusz folyamatos mozgásának különbözõ szakaszait. A zár nyitotta meg,
illetve zárta el - szakaszos mozgásban - az objektíven áthaladó fény
elõtt az utat.
A mozgófénykép-felvétel, illetve - vetítés alapelve, hogy a képnek - az
expozíció, illetve a kivetítés ideje alatt - a másodperc töredékéig mozdulatlannak
kell maradnia az objektív mögött, majd szakaszosan tovább kell haladnia.
1878-ban az Egyesült Államokban letelepedett angol Edward Muybridge fényképész
azt a megbízást kapta Leland Stanford milliomostól, hogy bizonyítsa be, hogy a
ló mind a négy patája vágta közben a levegõben van. Muybridge
elõször 12, majd 24, illetve 30 sztereoszkóp fényképezõkészülék
segítségével bebizonyította megrendelõje feltételezését, ezzel az állati
-, illetve emberi mozgásfényképezés mások által mindinkább tökéletesített
kísérletsorozatát indította el. Az angol fotográfus képtelen volt azonban a
különbözõ mozgásszakaszok összegzését megvalósítani, azaz a mozgást
egységes folyamatként érzékeltetni. Muybridge felhasználta Horner illetve Simon
Stampfer 1833-as felfedezését, a zootrópot (a görög zoon = állat és troposz =
körbeforogni szavak összetételébõl alkotott kifejezés) és a
sztroboszkópot (a görög sztrobosz = körben forogni és a szkopein = megfigyelni
szavak összevonásával alkotott kifejezés). A készülékben a másodperc
századrésze alatt készített pillanatfelvételeivel váltotta fel a rajzokat. Így
a mozgás tökéletes illúzióját keltõ képeket a forgódob közepén
elhelyezett tükör felületén lehetett látni.
A francia Étienne-Jules Marey a Janssen által alkalmazott forgózár
tökéletesítésével kialakított fotópuskájával eleinte (1882-ben) Muybridge-éhoz
képest csak szerény eredményt ért el, amikor másodpercenként 12 felvételt
készített, de a zárszerkezet, az 1888-tól alkalmazott tekercsfilm és a filmet
továbbító mechanizmus kifejlesztésével sikerült neki 1890-1892 között
elsõ ízben valódi mozgófénykép-felvételeket elõállítania.
Mivel az általa korábban használt, a fényérzékeny réteget hordozó üveglemez
törékeny és nehezen kezelhetõ volt, csak korlátozott számú felvételt
tett lehetõvé, Marey érdeklõdése a nitro-cellulóz alapú
celluloid-szalag, ismert kifejezéssel a tekercsfilm felé fordult, amit már 1855
óta ismertek, és az amerikai Hyatt fivérek 1869-ben elsõ ízben
állítottak elõ.
A tekercsfilm tette lehetõvé, hogy - elvileg - korlátlan számú felvételt
készíthessenek, s ezzel mind hosszabb és mind bonyolultabb mozgásfolyamatokat
megörökítsenek, mint azt Marey is tette.
A filmszalag továbbításában nehézséget, a képek közti távolságban viszont
egyenlõtlenséget okozott, hogy a sima görgõk közt mozgó
filmszalagot csak a görgõk leszorításával, ill. felengedésével lehetett
megállítani, ill. továbbítani. Ezt a nehézséget iktatta ki a perforáció, a
filmszalag két szélén elhelyezett lyukak sora, amelybe az utódok által
tökéletesített, fogazattal ellátott görgõk belekapaszkodhattak,
egyenletes, szakaszos mozgással továbbítva a filmet az objektív mögé, illetve
elmozdítva onnan. Az amerikai Blair vállalat 1888-tól látta el Edison
laboratóriumát perforált filmmel, míg ki nem szorította a világszerte elterjedt
Eastman-Walker perforált tekercsfilm.
A filmszalag folyamatos, szakaszos mozgását, a képkockák közti azonos
távolságot William Kennedy Laurie Dicksonnak és Georges Deménynek sikerült
megoldani.
Dickson Kinetográf elnevezésû felvevõgépével már 1894 elején mai
értelemben vett filmeket forgatott Edison számára, amelyeket az ugyancsak
általa felfedezett Kinetoszkóp elnevezésû nézõszekrénybe
betekintve élvezhettek az érdeklõdõk.
Demény 1893 októberében szabadalmazta, 1894-ben pedig elkészítette
felvevõgépének prototípusát, amelyet felajánlott a Lumiére fivéreknek
is, de Léon Gaumont-t kivéve, nem volt érdeklõdõ iránta.
1895. február 18-án a lyoni illetõségû Auguste és Louis Lumiére
egy olyan készüléket szabadalmaztatott, amely forradalmasította a
mozgófényképezés megteremtésére irányuló kísérleteket. A Kinematográf névre
keresztelt készülék (a görög kinéma = mozgás és grafein = írni szavak
összevonásával alkotott kifejezés) elõször és utoljára háromféle
mûvelet elvégzésére is képes volt: mozgófénykép-felvételeket készíteni,
azokat kivetíteni, a negatívról pozitívot másolni.
Az új készüléket 1895. március 22-én mutatták be a nyilvánosság elõtt. A
nagyközönség 1895. december 28-án, a párizsi Grand Café alagsorában található
Indiai Szalonban ismerkedhetett meg a XIX. század utolsó, jelentõs
találmányával. A magyar mozi és filmtörténet elsõ kiemelkedõ
eseménye a Lumiére fivéreket képviselõ Eugéne Dupont úr sikeres
budapesti "élõ fénykép" bemutatója volt. Lumiére-ék 1896.
június 8-án filmfelvételeket készítettek az ezredéves ünnepség
díszfelvonulásának néhány eseményérõl is.
A filmezés nagyiparrá az Egyesült Államokban vált, ahol a fejlõdés abban
az idõben a leggyorsabb. A Lumière testvérek néhány perces,
híradószerû, csak egyetlen gegre épített, filmötletei után Amerikában
kezdetben, és még sokáig, filmburleszkek, majd nagyobb igénnyel, még nem
egészen a mai értelemben vett játékfilmek születnek. Ezek a filmek még a
színházra emlékeztetnek, a film sajátos formanyelve még nem született meg.
Ahhoz, hogy a film valóban filmmé váljon, még "ki kellett találni"
valamit. Ezt a "valamit" David Wark Griffith amerikai
filmrendezõ találta fel, amikor századunk tízes éveiben az addig
mozdulatlan felvevõgépet megmozdította és az egyes jeleneteket
különbözõ gépállásban, más és más szemszögbõl, más és más
távolságból vette fel. Ez a tett, és az ebbõl eredõ vágástechnika
(montázs), vagyis a jeleneteknek a filmnyelv és a rendezõ szándéka
szerinti sorba állítása (párhuzamos, ellentétes, asszociációs, intellektuális,
stb. montázs) hozta létre a mai értelemben vett filmmûvészetet.
Kezdetben a mozi csak vásári látványosság volt, de hamar a szórakoztatás
mellett mûvészetté alakult át. A film rendkívül gyorsan fejlõdött,
két évtized alatt kialakult szinte az összes ma is létezõ
filmmûfaj: : a kalandfilm, a western, a romantikus szerelmi történet, a
vígjáték, a krimi, a történelmi film, a sci-fi (1901-ben készült az elsõ
- Méliès alkotása).
A mûvészek is hamar felismerték a filmben rejlõ hihetetlen nagy
lehetõségeket, s már akkor megkezdõdött az ún. mûvészfilmek
gyártása. E korai korszakban a legöncélúbb, mûvészi önmegvalósítási
céllal készült mûvek az avantgardok által meghirdetett ún. film clair
(tiszta film) mozgalom alkotásai. Ezekben nincs történet, hanem csak a mozgás
ritmusa, a zenére vágott képek dinamikája viszi a filmet (pl.: Gépi balett).
A filmtörténet legnagyobbjai is ekkor alkottak. Eisenstein, Pudovkin, Stroheim
és Chaplin mûvei ma is élvezhetõek, érthetõek
1927-ben jelent meg az elsõ hangosfilm, de csak 1929 után aratott
végérvényesen gyõzelmet a némafilm felett. A hangosfilmmel együtt
szilárdult meg a stúdiórendszer és kezdték el sorozatban ontani a "jobbnál
jobb" filmeket. 1930 és 1945 között a hangosfilm egyeduralkodóvá vált.
1906-ban Németországban elõállították az elsõ televíziós
vevõkészüléket.
Vladimir Kosma Zworikyn orosz fizikusnak sikerült elõször elektromos
eszközökbe televíziós képet továbbítania. 1923-ban, az ekkor már az Egyesült
Államokba emigrált Vladimir Kosma Zworiyn megalkotja az elsõ elektronikus
képletapogatót, ezzel megteremtve a televízió alapjait.
1925-ben John Baird skót kutató próbálkozott elõször ?lefilmezni? egy
babát, akkori kezdetleges kamerájával. Ennek a készüléknek a mûködése
három fázisból állt. Az elsõ fázisban a képet átalakítsa elektromos
jelekké (ez az adás), elektromágneses hullámok formájában ezek továbbíthatóak
(ez az átvitel), majd a harmadik fázisban egy katódcsõ segítségével a
képek újra láthatóvá válnak (ez a vétel). A hang és a kép szinkronba hozását is
már a húszas évek végére sikerült megvalósítani. Ez a folyamat tulajdonképpen
nem változott, csak a mûszaki fejlõdésben láthatóak óriási
áttörések.
1969-ben volt az elsõ élõ videó közvetítés a Holdról.
1972-ben elkezdõdtek a kábeles tv-adások.
1973-ban megjelent az elsõ színes, olcsó, hordozható kamera
AKAI/MAGNAVOX néven. Kereskedelmi forgalomban is megtalálhatók volta ezek a
kamerák s ezzel lehetõség nyílt a házi mûsorkészítésre is.
A világ filmtörténetének megírásával már sokan próbálkoztak, és ehhez természetszerûleg
a politikatörténetben érvényes elveket vették át.
Például Sadoul Histoire du cinéma mondial (A film világtörténete) címû
mûvének tartalomjegyzékében, több alapgondolat világossá válik.
Elsõként az, hogy a szerzõ a politika és a filmmûvészet között
szoros kapcsolatot feltételez, így a nemzeti filmgyártások szerint osztja
fejezetekre a mûvet, azokon belül pedig az adott ország politikatörténeti
jellegzetességei a hangsúlyosak. A VII. fejezet címe például Amerikai
fejlõdés 1908-1918, amely megfelel mind az Egyesült Államok
fejlõdésérõl, mind pedig az amerikai filmezés
terjeszkedésérõl alkotott képnek. A VIII. fejezet címe - Német
kinyilatkoztatások, míg a X. fejezet címe a Szovjet robbanás, ami természetesen
az orosz forradalom kirobbanására vonatkozik. A XIV. fejezetben (Az amerikai
film tizenöt éve, 1930-1945), a XV. fejezetben (A francia lírai realizmus,
1930-1945), és a XVI. fejezetben (Új felvirágzás a Szovjetunióban, 1930-1945)
javasolt kronológiai felosztás azt sugallja, hogy a filmgyártás ezekben az
országokban a hangosfilm egyeduralkodóvá válása és a háború vége (1945) között
homogén volt. Ugyanakkor az egyetemes történelem és a filmtörténet területén
bekövetkezett esetleges változások közötti lehetséges összefüggések nincsenek
világosan kifejtve. A következõ fejezet 1945-1962-es korszakról szól, de
ez is csak arról tanúskodik, hogy képtelenség olyan összefoglaló fogalmat
találni, amely a nemzeti filmgyártásokat a háború, illetve Sadoul halála között
eltelt években összefoglalóan jellemezhetné.
Érdekes az a nézõpont, amelybõl David Robinson közelíti meg a
filmtörténetet a Panorama du cinéma mondial (A világ filmtörténetének
panorámája) címû mûvében. Az õ megközelítésében az emberi
modell dominál. Az elsõ fejezet címe Örökség (1895 elõtt), az utolsóé
Hagyaték (1972 után). A további korszakokat is olyan címek jelölik, amelyek hol
a technikára (A felfedezés 1895-1908), hol a szervi változásokra (A
metamorfózis 1908-1918), hol pedig a ciklikus ismétlõdésekre (A
túlélés 1946-1956, amit Az újjászületés 1956 -1972 követ) utalnak. A német
film történetét az egymást követõ rendszerek politikai struktúrája
határozta meg, ahogyan a nemzeti cselekvés egyéb területeit is ideológiailag
és gazdaságilag egyaránt. A többek között Kracauer által elemzett, 1919 és 1933
közötti weimari filmgyártást (Caligaritól Hitlerig) a Courtade és Cadars által
bemutatott, 1933 és 1945 közötti náci film korszaka (Histoire du cinéma nazi)
követi, Hitler bukása pedig az új német filmmûvészet elõtt nyit
utat, amelynek a "nulla évvel" kezdõdõ történetét
Elsaesser (New German Cinema) írja le.
1.2. A
magyar filmgyártás története
1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megalakult az Uránia Magyar
Tudományos Egyesület, mely ismeretterjesztõ tevékenységének biztosítására
létrehozta az Uránia Magyar Tudományos Színházat az egykori Orczy-féle mulató
épületében.
Az Uránia kiemelkedõ szerepet kapott a magyar filmtörténetben, az
elsõ ismert magyar mozgókép, A táncz a színház produkciója volt.
Megalkotója Zitkovszky Béla (1867- 1930), az egyesület zseniális
fényképész-technikusa. A 27 felvételt tartalmazó film Pekár Gyula táncról szóló
elõadásának illusztrációjául készült 1901 tavaszán, az Uránia
tetõteraszán. Az egyesület vidéki egységei révén az elsõ magyar
mozgóképek az ország számos pontján kerültek közönség elé.
Zitkovszky a késõbbiekben számos film alkotója, operatõre volt,
munkái azonban A táncz tekercseivel együtt elvesztek. Az elsõ magyar
mozgóképrõl csak korabeli riportképek, "werkfotók" maradtak
ránk.
A ma is moziként mûködõ Uránia napjainkban még egy magyar
filmtörténeti esemény helyszíneként szerepelt.
1905-tõl már egyre nagyobb számban épültek állandó mozik. 1910 körül a
fõvárosban 92, az országban 270 állandó mozi mûködött. Ezekben
hazai és importált filmek egyaránt szerepeltek. A híradó és
ismeretterjesztõ jellegû alkotások mellett a mûsorokban már
rövidebb-hosszabb, fõként "humorisztikus" filmek is
szerepeltek.
A rendszeres filmgyártás 1912-ben indult meg Magyarországon, egymás után
alakultak meg a filmgyártó cégek.
A tízes évek közepén körülbelül 20 magyar filmmûhely mûködött.
Jelentõs filmgyártás folyt Kolozsváron is Janovics Jenõ
irányításával. Itt készült el 1913-ban a Sárga csikó, az elsõ magyar
film, amely igazi világsikert aratott. Százharminchét kópiát adtak el
belõle a világon, még Japánban is bemutatták.
Az I. világháború idején megszûnt az amerikai, francia és olasz filmek
behozatala, mely a magyar filmgyártás igen gyors fellendüléséhez vezetett.
Magyarország 1917-1918-ban közvetlenül Dánia, az Egyesült Államok, Németország,
Olaszország után következett a filmgyártó nagyhatalmak sorában. 1918-ban egy év
alatt több mint száz magyar játékfilm került a hazai és külföldi nézõk
elé. A magyar némafilmgyártás kezdettõl fogva produkált világsztárokat.
Rendszeressé vált a híradógyártás és több igényes "kultúrfilm" is
készült. Az amatõrfilmezés révén a mozgókép bevonult az otthonokba is.
A filmgyártással párhuzamosan felvirágzott a film-szaksajtó, rendszeressé vált
a filmkritika, a némafilm-korszakban 45 filmszaklap mûködött
hosszabb-rövidebb ideig.
A Tanácsköztársaság idején a filmipar állami irányítás alá került. A
világháborút követõ években hanyatlani kezdett a magyar filmgyártás,
mert megnyíltak a négy évig elzárt határok az amerikai, francia, olasz és dán
filmek elõtt, és ezek fokozatosan elsorvasztották a magyar filmgyártást.
A virágzó filmipar alkalmi üzleti vállalkozásokká hullott szét. Évrõl
évre romlott a helyzet, csökkent a produkciók száma, a húszas évek végére
szinte leállt a gyártás. A magyar filmszakemberek külföldön, fõleg
Ausztriában és Németországban dolgoztak.
A magyar némafilmek 95 %-a elveszett, megsemmisült. Mindössze 23 film maradt
fenn vetíthetõ formában.
A magyar filmgyártás húszas évekbeli válsága után a hangosfilm születése és
magyarországi elterjedése nyitott új korszakot a magyar filmtörténetben. A
filmgyártás fellendítése érdekében a kormány 1930-ban elrendelte, hogy aki
legalább
A Hunnia Filmgyár 1931 áprilisára vált alkalmassá hangfelvételre, és hamarosan
megkezdõdött az elsõ magyar hangosfilm, A kék bálvány forgatása.
Az igazi áttörést, az elsõ nagy közönségsikert a Székely István rendezte
Hyppolit, a lakáj (1931) hozta, mely sikere révén a filmkészítõk számára
követendõ példává vált.
1932-ben Fejõs Pál mûvészi igényû hangosfilmet forgatott, a
Tavaszi záport, mely nagy nemzetközi elismerést aratott, de hazai
követõkre nem talált.
1933-tól a modernizált és kibõvített Magyar Film Iroda is bekapcsolódott
a hangosfilm-, gyártásba. A magyar film egyre népszerûbb lett, a gyártási
kedv fokozódott, évrõl-évre nõtt a produkciók száma: 1933-ban 9,
1938-ban pedig már 33 játékfilm készült.
A következõ nagy sikerek, az 1934-es Lila ákác és a Meseautó hatására
végérvényesen a komédia vált a harmincas évek uralkodó filmmûfajává. A
filmek sikeres forgalmazását a közönségigény kielégítésén túl még az 1935-ös
filmtörvény is segítette, melyben elrendelték, hogy a mozimûsorok tíz
százaléka kötelezõen magyar film legyen. Ezt az arányt rövidesen húsz
százalékra emelték.
1939-tõl a filmgyártás állami ellenõrzése szigorúbbá vált, minden
forgatókönyv az Országos Nemzeti Filmbizottság elé került, és ez döntött a
filmek támogatásának mértékérõl.
Az 1939. január 1-tõl mûködõ Filmmûvészeti Kamara a
zsidótörvény szellemében fokozatosan kiszorította a filmszakmából a zsidó
származásúnak minõsített filmeseket. Ettõl kezdve nem
rendezhetett a korszak két meghatározó rendezõegyénisége, Székely István
és Gaál Béla, nem jelenhetett meg többé magyar filmen többek között a közönség
kedvence, Kabos Gyula. A rendelet hatálya alól csak a forgatókönyvírók tudták
kivonni magukat, akik álnéven még a negyvenes években is dolgoztak.
Ugyanakkor az óriási konkurenciát jelentõ amerikai filmek behozatalának
megszüntetése, valamint az 1919-ben elvesztett magyarlakta területek
visszacsatolása következtében bekövetkezett nagyarányú filmpiac-bõvülés
nagyon megerõsítette a magyar filmipart. 1941-ben a Hunnia megvásárolta
és modernizálta, majd a hangosfilmgyártás szolgálatába állította a régi Star
Filmgyár mûtermeit. Évrõl évre tovább nõtt a produkciók
száma: 1939-ben 25, 1940-ben 38, 1941-ben 40, 1942-ben 48, 1943-ban 53
játékfilm készült. A magyar filmek a megnövekedett belföldi piac mellett
eljutottak a Balkánra és Olaszországba.
A Halálos tavasz c. film 1939-es sikere után megszûnt a komédia
egyeduralma, a melodráma a vígjátékkal egyenrangú helyre kerül a magyar
filmkultúrában.
A negyvenes évek legkiemelkedõbb mûvészi teljesítménye
Szõts István: Emberek a havason c. filmje díjat nyert a velencei
biennálén.
Az 1944-es háborús események hatására a produkciók száma visszaesett, az év
elején még dolgoztak, de az év második felében teljesen leállt a gyártás.
1945. január 30-án Budapesten még folytak a harcok, amikor megjelent a
székesfõváros polgármesterének rendelete, amelyben felhívást intézett a
Magyar Mûvészek Szabad Szervezetének Filmosztályához, hogy szervezze meg
a filmgyártás megindítását. Újabb, még ugyanebben az évben kiadott rendelete
már intézkedett a gyártás megkezdésérõl a Hunnia Filmgyár Rt.
tulajdonában lévõ, újjáépített, Gyarmat utcai mûteremben.
1945. októberében - Európában elsõként - már filmet forgattak a
Hunniában, Bródy Sándor A tanítónõ címû mûvébõl,
Keleti Márton rendezésében. Ez volt a "demokratikus magyar
filmgyártás" elsõ játékfilmje.
A háború sok mindent megváltoztatott a magyar társadalom életében, de a
film-gyártás szervezete, rendszere rövid ideig még érintetlenül maradt. A tõke
hiánya mellett nyersanyaghiány is nehezítette a helyzetet. A forgalmazás
rendszere szét-zilálódott, a mozihálózat a háború elõtti mozipark felére
zsugorodott. Történt ugyan kísérlet koprodukciós filmgyártásra, az állam is
támogatást ígért, de egyik forma sem járt sikerrel. Így mindössze három
játékfilm készülhetett magántõkébõl 1946 végéig. Mivel a
folyamatos magyar filmgyártás megteremtése mindinkább politikai kérdéssé vált,
a koalíciós pártok (a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független
Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt) filmvállalatokat alapítottak.
1947-1948-ban mindegyikük gyártott egy-egy játékfilmet. A MAFIRT
tõkebefektetésével készült Valahol Európában világsikert aratott, az
Orient Filmipari Rt. filmje, a Beszterce ostroma. A független filmgyártó és
rendezõ, Szõts István Ének a búzamezõkrõl
címû munkája fennakadt a cenzúra hálóján.
1948. augusztusában - a filmgyártás államosításával - új szervezeti rendben, új
elvek szellemében, a politika "vigyázó szeme" láttára csak olyan
játékfilmek készültek már, amelyek megfeleltek az "új idõk új
szellemének".
1949. július 11-én megalakult a Népmûvelési Minisztérium, élén Révai
József állt. Az õ felügyelete alá került a filmgyártás, és ettõl
kezdve 1953 júniusáig, egy személyben õ döntött minden kérdésrõl.
Irányítása alatt új filmirányzat alakult ki, amelyet a sematikus filmnek
neveztek.
Az államosított magyar filmgyártás elsõ alkotása, a Talpalatnyi föld
(1948, Bán Frigyes) még nemzetközi sikert aratott, de a nyomában születõ
filmek mind elszür-kültek, sematikussá váltak.
A fordulatot a filmgyártásban is 1953 júniusa, a Nagy Imre-kormány megalakulása
hozza. Révai Józsefet Darvas József váltja fel a Népmûvelési Minisztérium
élén. A közönség megismerkedik az olasz neorealista filmek közül néhánnyal,
ezek hatása a magyar filmgyártás megújulásához, a magyar filmmûvészet
megszületéséhez vezet. A munka és a termelés "problémái" helyett a
magánember erkölcsi konflik-tusa, súlyos morális válsága kerül az
érdeklõdés középpontjába.
1954 után a magyar film a nemzetközi érdeklõdés középpontjába kerül
Az 56-os megtorlás után érezhetõen háttérbe szorul a magyar film frissen
kialakult társadalomkritikai irányzata. Sok színvonalas irodalmi adaptáció
készül, melynek témája a két háború közti idõszak.
1957-tõl a játékfilmek a Hunnia Filmstúdióban és a Budapest
Filmstúdióban ké-szülnek. 1958-ban indul az elsõ filmes szaklap, a
Filmvilág, 1957-ben megalakul a Magyar Filmtudományi Intézet, és 1960-ban
megjelenik folyóirata: a Filmkultúra. Elkezd szervezõdni a
filmklub-mozgalom.
A korszakváltást a Balázs Béla Stúdió megalakulása jelenti (1959).
A magyar film a hatvanas évek elsõ felében éli virágkorát, és ekkor
válnak világ-szerte ismertté a magyar színészek, mint pl.: Latinovits Zoltán,
Ruttkai Éva, Garas Dezsõ, Darvas Iván, Domján Edit, Törõcsik
Mari, Sinkovits Imre, Kozák András, Madaras József...
A hetvenes években olyan pregnáns áramlatok alakulnak ki, melyek a nyolcvanas
években is folytatódnak.
Szabó István és Koltai Lajos a Klaus Mann regényébõl készült Mephistóban
kivé-teles szakmai mûgonddal ötvözi a közönség igényeit, a nagyepikai
szerkesztés-módot és alkotói mondanivalóját: a biztonságérzetében fenyegetett,
elismerésért és autonómiáért küzdõ huszadik századi mûvész lélektani
problémáit. A magyar film számára mindez együtt hozza meg az elsõ Oscart
1982-ben.
Még 1969-ben, a Balázs Béla Stúdióhoz tartozó fiatal rendezõk,
operatõrök, írók felhívást intéznek a szakmához, "szociológiai
filmcsoport" létrehozására. A mozgó-kép enciklopédikus lehetõségeit
kutatja.
A Balázs Béla Stúdió tagjai napjainkban is kísérleteznek a narrációs formák
kuta-tásával
A nyolcvanas években az "új-érzékenység" a magyar filmekben is
megjelenik.
Napjainkban a hazai filmgyártás a Magyar Mozgókép Alapítvány és más szponzo-rok
támogatásával mûködik.
1994-ben 20 magyar játékfilm készült.
Ellenõrzõ kérdések:
1. Vezesse végig a mozgóképkészítés felfedezését!
2. Hogyan fejõdött a mozgókép a világban?
3. Magyarországon hogyan fejlõdött a filmgyártás
2. Videofelvételek
készítése
2.1. A videó kamera
2.1.1A videokamerák felépítése
Az általunk használt videokamerák felépítése kis különbségekkel azonosnak
mondhatók. Ha alaposan megismerkednünk egy típussal, utána általában a többivel
is jól elboldogulunk. Ehhez azonban meg kell tanulnunk a kezelõszervek
elhelyezkedését, funkciójuk jelentését és azok alkalmazását. Most a Panasonic
NV-M9000EN kamera kezelõszervein keresztül mutatjuk be a ezeket.
Fõ részek:
optika - fix vagy vario (zoom) (9, 10, 11, 12)
képbontó - CCD
keresõ (3, 13, 14, 15)
elektronika (1, 2, 5, 6, 7, 8, 22, 23, 24, 25, 26, 32-46, 48-53)
videomagnó (17, 19, 20, 27, 29, 47, 54-63)
tápegység (28, 30)
Tartozékok:
akkumlátor, akkumulátortöltõ tápegység (18)
hordtáska, hordszíj (16, 21)
kábelek
kiegészítõ mikrofon, lámpa (4)
állvány (31)
A kamera részei és kezelõszervei:
Sztereo mikrofon.
Fehér egyensúly szenzor - a mindenkori színhõmérséklethez beállítja a
fehér alapszínt.
Felvételt jelzõ lámpa - ha a kamerába épített videomagnó felvételt
készít, ez a lámpa jelzi a mûködését. Kikapcsolható.
Tartozékok (külsõ mikrofon, lámpa), hordozó papucs - egyes típusokon a
lámpa automatikusan bekapcsol, ha nem elég a fény a megfelelõ felvétel
elkészítéséhez.
Fõkapcsoló.
S-VHS/VHS felvételi rendszer kapcsoló - ha SVHS állásban van, akkor
automatikusan SVHS felvételt készít, ha ilyen típusú kazetta van benne, ha nem,
akkor normál VHS felvételt készít.
Kamera-Video Tape Recorder átkapcsoló - a kamerával készített videofelvételek
visszajátszhatók, ha a kapcsoló a VTR állásban van, ha Kamera állásban
található, akkor az optikán keresztül videofelvételt készít.
Beépített hangszóró -, felvétel közben azonnal visszahallgatható a mikrofonba
jutó hang.
Zoom gombok - az optika látószöge állítható általa (nagylátószögû és tele
között).
Lencsevédõ sapka - védi az optikát a sérülésektõl és a
szennyezõdésektõl. Általában fehér felület található benne, ami a
fehéregyensúly beállítását segíti.
Ellenzõ - a lencse elõtt található, az ellen- és oldalfénytõl
védi a lencsét, ezáltal kevesebb zavaró fényjelenség alakul ki az optikában.
Fókusz (élességállító) gyûrû.
Keresõ - ebben láthatjuk, mit vesz fel a kamera, és láthatjuk az összes
fontos információt, ami a felvételkészítéshez szükséges.
Szemlencse korrektor - szemünkhöz igazíthatjuk az élességet. Szemüvegben nem,
vagy nagyon nehezen tudunk a keresõvel dolgozni, ezért ezt használjuk a
szem tulajdonságainak korrigálására.
Szemellenzõ - a keresõbe jutó zavaró fényt tartja távol.
Vállszíj hordozó fülek.
Kazetta-ajtó nyitó billentyû.
Akkumlátor eltávolító gomb.
Videokazettta-tartó ajtaja.
Start/stop gomb - ezzel indíthatjuk és állíthatjuk meg a felvételt.
Ebbe a szíjba fûzhetjük be a jobb kezünket, ha vállra vesszük a kamerát.
Távvezérlõ csatlakozó.
Edit csatlakozó - ha a kamera és egy másik videomagnó segítségével
videofelvételt editálunk, akkor errõl indíthatjuk és állíthatjuk meg a
lejátszást.
S-Video kimenet.
Hangszóró ki/be kapcsoló.
Audio-mód választó - a hang felvételi minõségét állíthatjuk vele.
Video kimenet.
Egyenáram kimenet - olyan berendezésekhez használhatjuk, ami külsõ
tápfeszültséget igényel, pl. lámpa.
Audio kimenet.
Egyenáram (tápfeszültség) bemenet.
Állványtalp helye.
Karaktergenerátor (feliratozó) csatlakozója.
Mikrofon üzemmód választó - széles/tele/zoom üzemmód (a mikrofon
irányítottságát lehet állítani vele).
Külsõ mikrofon csatlakozó.
Kevés fény kapcsoló - nem megfelelõ fényviszonyok között a kamera
elektronikusan felerõsíti a kép elektromos jelét. (Ilyenkor nemcsak a
hasznos jelet erõsíti, hanem a zajt is!).
Fókusz üzemmód választó - megnyomásával manuális üzemmódban mintegy 10 mp-re
bekapcsol az automatikus élességállítás.
Fehéregyensúly beállítás - ezzel a funkcióval érhetjük el, hogy
különbözõ fényviszonyok között készült felvételek (természetes
világítás, mesterséges fény) színei helyesek legyenek.
Blende (írisz) nyitás/zárás és shutter funkciók - elõfordul, hogy az
automatikus fényerõszabályzás nem felel meg a felvételt készítõ
személynek és kézi beállításra van szükség. A gombok másik funkciója, hogy
állítható a képalkotó elem (CCD) kiolvasási frekvenciája. Ez azt jelenti, hogy
1 mp alatt hányszor olvassa ki az elektronika a képet a CCD-bõl. Tág
határok között állítható (1/50-tõl 1/4000-1/8000-ig). Akkor alkalmazhatjuk,
ha nagyon gyors mozgást akarunk megörökíteni és törekszünk a maximális
képélességre (pl. autóverseny).
Átkapcsoló a blende és a shutter funkciók között.
Auto/kézi/portré üzemmód választó. - Auto módban a kamera automatikusan a kép
közepén lévõ tárgyra állít élességet.
41-46., 51. Elektronikus trükköket lehet a felvételbe beilleszteni.
Kamera keresés funkció - megnyomva a kamerába épített videomagnó megmutatja a
felvett utolsó néhány másodpercet.
Fade gomb - használva néhány másodperc alatt a kép elfeketedik és a hang
elhalkul. Elengedve feketébõl a kamera által látott kép megjelenik a
keresõben.
OSD gomb - segítségével ki és bekapcsolhatjuk a keresõben a kamera
mûködésére vonatkozó információk megjelenítését.
Dátum/idõ gomb - a felvételen megjeleníthetjük az aktuális idõt
és a dátumot.
2.1.2A videokamerák kezelése
Kamerák beállítása:
A kamera összeszerelése, kábelezése és áramellátása majd bekapcsolása után az
elsõ legfontosabb feladat a fehér egyensúly beállítása. Ez történhet
automatikusan vagy kézi szabályozással. Automatikus beállításkor a kamera elé
egy fehér felületet kell helyezni, és közben be kell kapcsolni a White blance
kapcsolót. Kézi beállításhoz oszcilloszkóp használata szükséges.
Elõfordulhat, hogy valami miatt megváltoznak a fényviszonyok, így a
színhõmérséklet is, ilyenkor meg kell ismételni a beállítást. A
következõ fontos lépés a képélesség beállítás. Ma már a legtöbb kamerán
ez automatikusan mûködik
Kamera használata:
A REC gomb megnyomásával elkezdõdik a felvétel. Felvétel során ügyelni
kell a megfelelõ mennyiségû fényre és a rögzíteni kívánt kép
elhelyezkedésére, melyek a rögzített videoanyag esztétikáját növelik. A jobb
képkivágás érdekében használható a zoom funkció, mellyel jól kiemelhetõ
a kívánt képrészlet. A kamerához tartozó állvány segítséget nyújt abban, hogy a
kép folyamatos legyen. A felvétel befejezéséhez a REC gomb újbóli megnyomása
szükséges.
2.2. Forgatókönyv írása
2.2.1. A videó tervezet
(szinopszis)
A vázlat általában egy-két oldalas leírás, amelyben a felvételkészítõ
vázolja a felvételt. Utal a képi megoldásokra, különbözõ adatokra és
arra, hogy a kép és a hanghatásokat milyen formában kell kidolgozni.
Jellemzõi:
tartalmazza a témát,
világosan látható a koncepció,
megtalálható benne a megvalósításhoz szükséges minden adat,
utal a felvétel típusára és idejére,
utal a kivitelezés technikai jellemzõire.
2.2.2 .A
forgatókönyv
A forgatókönyvnek két fajtája van:
a.) irodalmi forgatókönyv
b.) technikai forgatókönyv
a) Irodalmi forgatókönyv
Az irodalmi forgatókönyv részletes leírást ad mind a kép, mind a hang
vonatkozásában, de még nem a technikai kivitelezés szintjén. A forgatókönyv bal
oldala tartalmazza a képrészre vonatkozó leírásokat, a jobb oldal pedig a
felvétel szövegét és a hanghatásokat. Vannak olyan esetek, amikor a
forgatókönyv nem tartalmazhatja a felvétel teljes anyagát, mint például a pedagógusképzésben
alkalmazott tanítási órák anyagát tartalmazó felvételek, vagy a riport
jellegû felvételek esetében. A teljes szöveg leírása helyett
elegendõ a fõ kérdéscsoport vagy gondolatmenet rögzítése.
A forgatókönyvnek a következõket kell tartalmaznia:
Formailag:
féltükörben a képi mondanivalót (bal oldalon),
féltükörben a felvételre kerülõ szöveget, zenei betétek leírását és
egyéb hanghatások megjelölését (jobb oldalon).
|
Kép |
Szöveg, zene,
hanghatások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A forgatókönyv képi anyaga tartalmazza:
- a felvétel címét, alcímét,
- az inzerteket, azok pontos helyét (szöveges felirat, könyv, ábra, dia
stb.),
- a képi megoldások leírását (képkompozíciók, plánok stb.),
- a felvételre kerülõ ábrák, rajzok vázlatait.
A forgatókönyv szöveges része tartalmazza:
- a felvételre kerülõ pontos szöveget,
- a betétek kezdetének és végének meghatározott helyét,
- a zenei betétek pontos címét, terjedelmét, kezdetének és végének pontos
meghatározott helyét,
- egyéb hanghatások pontos leírását.
b) Technikai forgatókönyv
Technikai forgatókönyvet bonyolultabb, több kamerás felvételek esetében
készítünk. Minden esetben a felvétel rendezõje írja.
A technikai forgatókönyvnek a következõket kell tartalmaznia:
- a megtervezett díszlet, ill. díszletek alaprajzait,
- a felvételben résztvevõ kamerák számát, helyét,
- sorszámozott beállításokat, szereplõmozgásban, dialógusban
történõ vágások pontos helyét,
- a beállításokban használt trükktechnika fajtáit,
- az egyes beállításokat, képsíkokat, kompozíciókat,
- a film, vagy más betétek darabszámát, terjedelmét, a betét kezdetének
és végének pontos meghatározott helyét,
- az egyes jelenetek fényviszonyainak leírását,
- a szereplõ mozgásához kapcsolódó valamennyi hanghatást, szöveget,
zenét, zörejeket, stb.
- az utómunkálatokra vonatkozó kéréseket,
- az annak megjelölését, hogy az anyag hány részletben kerül felvételre,
- a felvétel tervezett idejét.
A felvételben alkalmazott betétek leírását sorszámmal ellátott mellékletek
formájában célszerû elkészíteni, és csatolni a technikai forgatókönyvhöz.
Ezek a mellékletek nagyban megkönnyítik a forgatásban közremûködõ
technikai személyzet munkáját is.
Ellenõrzõ kérdések
2. Miyen forgatókönyveket ismer, és milyen jellemzõi vannak?
3. Melyek a videokamera fõ részei?
4. Mire szolgál a fehéregyensúly beállító?
5. Hogyan kell kezelni egy videókamerát?
2.3. Forgatás
2.3.1.Képsíkok (plánok)
A valóság három dimenzióban létezik, Ezt a film két síkban, azaz két
dimenzióban adja vissza. A különbözõ képsíkokat plánoknak nevezzük.
(Plán: francia szó, síkot jelent). A plánok szerepe rendkívül fontos. A
rendezõ a plánok segítségével irányít. Egyrészt a. plán választásakor
dönti el, hogy mit lásson a nézõ, másrészt azt is kifejezésre juttatja,
hogy mekkora jelentõséget tulajdonít a bemutatott valóság-részletnek.
A leggyakoribb plánok részletezése
1. Mikroszkopikus felvétel
Az ember a tárgyak, jelenségek "mélyére" hatol. Megeleveníti az
élettelen vagy annak tûnõ dolgok világát. Kísérleteket követhetünk
végig nagyobb méretekben, a mikroorganizmusok bonyolult mozgását vizsgálhatjuk
és így tovább. A felvétel elkészítéséhez mikroszkóp szükséges, amely a
jelenségeket felnagyítja. A hozzá csatlakozó kamera közvetíti a képet. Ebben az
esetben a mikroszkóp által biztosított képméret determinálja a képsíkot.
2. Nagyközeli (szuperplán):
A valóságrészletet egészen közelrõl mutató képsík. A nagyon apró
részleteket emeli ki, teszi jelentõssé, Fõszereplõi
rendszerint a szemek, a száj, a kezek vagy egy tárgy bizonyos része. Olyan
dolgokat mutathat meg, amelyekre alig figyelnének fel, de ha rájuk irányítjuk a
figyelmet, máris jelentõssé válnak, Így például nagyon jól
megfigyelhetõ, elemezhetõ és javítható az egyes magán- és
mássalhangzók kiejtése
3. Közeli (premierplán)
Az emberi alakra vonatkoztatva a premierplán a mellképet jelenti, ami nagyobb a
szuperplánnál, de a környezet elemeit nem mutatja. Ebben az esetben a plán
határait a szereplõkhöz viszonyítva határozzuk meg.
4. Kistotál
Teljes egészében mutatja az alakot, vagy alakokat, de nem távolodik el
jelentõsen tõlük. A környezetnek itt már van jelentéstartalma.
5. Totál
A teljes környezettel együtt ábrázolja az alakot, alakokat, tehát a totál egy
helyszínt bemutató plán, ahol a szereplõk mozdulatai jól
követhetõek.
7. Nagytotál
Távoli felvétel, a legtágasabb képsík. A képsík nagy részét táj, környezet stb.
foglalja el. Egészében átfogja azt a színhelyet, ahol valamilyen konkrét
cselekmény játszódik.
8. Összetett képek
Az összetett kép részei önálló, teljes autonóm képek. Az összetett képek
lehetõvé teszik, hogy a nézõ egyszerre több színhellyel, vagy
idõponttal álljon szemben.
9. Fekete-fehér kontúrtrükk
Ez is összetett kép, csak a technikai megoldásában tér el az
elõzõtõl. Ilyen például a feliratozás, amit úgy valósítunk
meg, hogy a feliratozni kívánt terület alakjának megfelelõ részt
töröljük a képrõl.
A videós képszerkesztés alapvetõ szabályai:
1. Ha egy személyt közeliben fényképezünk, mindig hagyjunk teret a látósugár
irányában. Pl., ha a személy balra néz, akkor a középponttól kicsit jobbra kell
elhelyezni.
2. Ha egy személyt vagy tárgyat közeliben fényképezünk, akkor ne hagyjunk se
túl nagy, se túl kicsi helyet a keretben.
3. A tárgyak elhelyezése a térben ne legyen zavarkeltõ, félreérthetõ.
4. Mozgás felvételekor nem szükséges túl sok helyet hagyni, de ügyelni kell
arra, hogy a mozgás ne lépjen ki a képbõl.
5. Emberek vagy tárgyak csoportjának felvételekor kerüljük a személy vagy tárgy
kettévágását a keretvonal által.
6. Ne rendezzük az embereket a képkerettel párhuzamosan.
7. Törekedjünk a lényeges emberek bemutatására, kerüljük a lényegtelen, mozgó
emberek bevételét
8. Két ember felvételekor egyensúlyba helyezésükre kell törekedni.
9. Távoli felvétel készítésekor a perspektivikus hatás növelésére az
elõtérbe helyezzünk valamilyen tárgyat.
Svenk:
A svenk a kameramozgás olyan fajtája, amelyben a kamera helyet nem változtat,
csak függõleges vagy vízszintes tengelye körül forog. Többnyire leíró
jellegû, megismertet a környezettel. Beszélünk részletes és
körpanorámáról. Ügyelni kell arra, hogy ha a kamerával svenkelni akarok, olyan
beállítást válasszak, amelybõl biztosított a képek egymásba
történõ folyamatos átmenete.
A kamera függõleges tengelye körüli vízszintes mozgását panorámázásnak
nevezzük. Ha a kamerát vízszintes tengelye körül forgatjuk függõlegesen,
le- vagy fel svenkrõl beszélünk. Ilyenkor az optikai tengelyt
viszonylagosan emeljük vagy süllyesztjük. A felvétel tárgya a képbõl
vagy az alsó vagy a felsõ képhatáron keresztül lép ki.
Kocsizás:
A kamera a helyszínen mozgó, gördülõ szerkezetre van
szerelve, és a szereplõkhöz, tárgyakhoz viszonyítva mozog. A dolgoktól,
személyektõl való távolságát változtatja, de ha azok is mozognak, velük
együtt is haladhat a távolságot tartva.
1. Az elõrekocsizás ráközelít valamilyen tárgyra,
kiemel. Leggyakrabban használt kocsizási forma. Ez áll a legközelebb a normális
emberi magatartáshoz, a megfigyelés mechanizmusához, amellyel az
érdeklõdésre igényt tartó dolgot, eseményt az ember szemügyre vesz.
3. Az oldalkocsizásnak rendszerint leíró jellege van. Pl.
az emberek elõtt végig guruló kamera bemutatja az ott álló személyeket.
Elõre kocsizás
Hátra kocsizás
Körbe kocsizás
Oldal kocsizás
Lendítés:
A lendítés rendkívül felgyorsítja a látott képet. A nagy
sebesség következtében a kiinduló kép és a befejezõ kép között
elmosódnak, absztrakt mintává folynak szét a tárgyak. Ezt a jelenetek, riportok
szétválasztására szokták alkalmazni.
Daruzás:
A daruzás a helyváltoztatást szintváltoztatással oldja meg
(háromdimenziós mozgás). Megkülönböztetünk emelkedõ, süllyedõ,
átlós és kombinált daruzást. A kamerának ilyen fajta mozgatása komoly technikai
felszereltséget igényel. Egészen egyszerû formája a liftezés. Ilyenkor az
operatõr maga mozog daruszerûen (kézi kamera).
Variózás:
Optikai (látszólagos) mozgás: a képsíkok folyamatos
átmenete, változtatása, közeledés vagy távolodás a felvétel tárgyához a kamera
egészének elmozdítása nélkül, csupán optikai eszközök segítségével. Két formája
van: a közelítés és a távolítás.
Kombinált mozgások:
Az elõzõekben felsoroltak együttes alkalmazása.
Szubjektív kamera:
Az operatõrre erõsített kamera együtt mozog a témával.
Fontos, hogy:
- A kameramozgások folyamatosak és egyenletesek legyenek.
- A Kameramozgásokat (elõre, hátra, stb.) és a variót hatásuk
figyelembevételével használjuk.
A képkompozíció. Az egyes beállítások elemi képei alkotják
a képkompozíciót, és ebbõl kiragadni egyet (mozgóképrõl van szó),
értelmetlen lenne. Egy folyamatról van szó, kezdõképe és befejezése van,
ezt figyelembe véve kell komponálnunk.
A képi kifejezési lehetõségek igen széles skáláját ismerjük. Mindegyikre
érvényes az a megállapítás, hogy a képelemek elhelyezkedése meg kell feleljen a
képi mûvészetekre érvényes általános esztétikai
törvényszerûségeknek. Szem elõtt kell tartani hogy az elemi kép
belsõ elrendezettségével megvalósítható-e a lényeg kiemelése a
jelenségek, a környezet véletlenszerû halmazából. Egyértelmûen
értékelhetõ legyen a lényeg, és jól megkülönböztethetõ a háttér.
A legfontosabb alakító elemek: a pont, a sík, a test (tömeg), a tér (idõ),
a szín.
A pont. A legegyszerûbb geometriai alapelem. Egy kép mindig pontok
összességébõl, egymáshoz viszonyított ponthalmazokból áll. A képkerethez
való viszonya kompozíciós lehetõség, amit a figyelem irányítására
használhatunk. Nagyon hatásos. Az üres képernyõn megjelenõ pontra
a nézõ önkéntelenül is odafigyel, a kép feldolgozását onnan kiindulva
kezdi el.
|
|
Nyugtalan kép A pont bármerre elindulhat, de balra |
|
|
Lebegés A kép geometriai középpontjában elhelyezked? pont
bármerre elindulhat, azonban súlya els?sorban lefele mozdítja. |
|
|
Nyugodt kép A pont nyugalomban van, nem indul semerre. A kép alsó
egyharmadban elhelyezked? pont a gravitáció szerint |
A vonal. A vonalakat három nagy csoportra oszthatjuk: egyenes
vonal, görbe vonal, tört vonal. Egyértelmûen jellemzi az alkotóját. A
vonal képe a gondolat mozgását, az érzelmeket tükrözi. Tükrözi a személyiség
jellemzõit, közvetít, érzelem-értelem olvasható ki belõle. Minden
rajz képes az emberben létrehozni olyan képzettársítást, ami alapján
felidézhetõ minden olyan tárgy vagy fogalom, amikben ezek a
jellemzõk uralkodnak.
A kör zárt geometriai elem, ami rajta kívül esik, az lényegtelen, szinte
kényszeríti a nézõt, hogy tekintete ne kalandozzon el, mert a lényeg
belül van. A vonalak a képen belül vezethetik a nézõ figyelmét, vagy
összekapcsolhatnak szerep-lõket, tárgyakat. Minden kép, ami a
képernyõn megjelenik, vonalak rendszerére egyszerûsíthetõ.
A mozgás, a tekintet, a különféle térbeli kapcsolatok, viszonyok
vonalösszefüggésekre bonthatók. A képernyõn megjelenõ
vonalképzõdmények, irányok, összefüggések szuggesztív
kifejezõerõvel bírnak.
A sík. A vonalak határozzák meg a síkot amely a képernyõn megjelenik.
Maga a képernyõ is sík, amely méreteit az oldalai határozzák meg. A
felületek redukált alakzata alkalmas pszichikai állapot, érzelem, indulat
kifejezésére. A folt, a vonal, a forma rendezi a képünket.
A tér. Az elõbbi alapelemekbõl összeállítható, végsõ soron
pontok végtelen halmaza. A tér vonalai meghatároznak egy testet, amit a
kompozícióban ábrázolhatunk.
Ellenõrzõ kérdések
2. Melyek a videós képszerkesztés alapvetõ
szabályai?
3. Milyen kameramozgásoksat ismer, és mik a
jellemzõik?
4. Melyek a képkompozíciók legfontosabb alakító elemei?
Jellemezze öket röviden!
2.4. A
világítástechnika alapjai
A videofelvételek készítõinek a
rendelkezésükre álló technikai felszereléssel többnyire arra kell törekedni;
hogy a felvétel színesben és fekete-fehérben egyaránt élethûen adja
vissza a rögzítés tárgyát. Ennek megvalósítása közhasználatú vidótechnikával
nem könnyû, de nem is lehetetlen. Jól kell hozzá ismerni egyrészt saját
berendezésük lehetõségeit és korlátait, másrészt azokat a fénytechnikai
és színelméleti alapfogalmakat, amelyeket a felvétel gyakorlata során eszközeik
hiányosságainak korrigálására vagy tervezett hatások (kiemelés, hangsúlyozás)
elérésére felhasználhatnak.
2.4.1. Szín és
fényelmélet
Környezetünk tárgyait, jelenségeit színgazdagságuk alapján is
jellemezhetjük. A természetben megtalálható színgazdagságot az ember saját,
mesterségesen létrehozott környezetének alakítására is felhasználja. A színes
televíziós képpel a természetes és a mesterséges környezetben - vagyis a
valóságban - érzékelhetõ színskálát reprodukáljuk.
A fénnyel és a színnel kapcsolatos alapfogalmak a fizika tárgykörébe tartoznak,
éppen ezért részletes tárgyalásukra e helyen nem térünk ki, csupán a témánk
szempontjából fontos kérdéseket érintjük a teljesség igénye nélkül.
2.4.2.1.A fény és
a szín
A fényjelenségek magyarázatával már az ókortól kezdve foglalkoznak a
természettudósok, majd késõbb a fizikusok. Napjainkra három elmélet
kristályosodott ki: elsõként az ún. emissziós elmélet (Newton), majd az
ún. hullámelmélet (Hook és Huygens) és végül a két elmélet egyesítése révén
jutottak az elektromágneses hullámok felfedezéséhez. Az elektromágneses
hullámok tulajdonságai közelítik meg leginkább a fényre jellemzõ fizikai
tulajdonságokat, az elhajlást, a polarizálódást stb.
Az emberi szem csak azokat az elektromágneses hullámokat érzékeli, amelyeknek a
hullámhossza a 380 nm és a 780 nm közé esik.
Az ábráról leolvasható, hogy a látható sugárzás (látható fény) a teljes skála
csak egy keskeny sávját foglalja el.
Az elektromágneses sugárzás felosztása
A fehér fényt elsõként 1666-ban Isaac Newton angol
fizikusnak sikerült alkotórészeire bontani, s ezzel bizonyítania azt, hogy a
napfény nem monokromatikus, hanem összetett fény.
Egy keskeny résen át a nap fényét üvegprizmára vetítve, a fény a prizmán
keresztülhaladva színes fénynyalábokra bomlik. A látható spektrum a szivárvány
színeire bomlik.
A jelenséget már Newton elõtt is ismerték, de magyarázatot adni rá nem
tudtak. õ azt is bebizonyította, hogy a színalkotóira bontott fehér
fényt ismét össze lehet állítani, ha a spektrumot egy
gyûjtõlencsén keresztül vezetik.
A fehér fény felbontása alkotóira
A látható fény színösszetevõire bontása után az egyes
hullámhosszak között nincs határozott átmenet, vagyis a napfény hullámhossz
(szín) szerinti eloszlása folyamatos. Newton arra is rájött, hogy a spektrum
színei nem tartalmazzák az összes tiszta színt, abból hiányzik a már régóta
ismert bíbor szín.
Közismert dolog, hogy két vagy három különbözõ színû fény
megfelelõ arányú egymásra vetítésével bármely szín elõállítható.
Ha a vörös, a sárgászöld és a kék színû fénysugarakat egy fehér felületre
vetítjük úgy, hogy ezek részben fedjék egymást, az összeadó vagy additív
színkeverés törvényszerûségeinek tanulmányozására nyílik
lehetõségünk.
Három szín egymásra vetítése
A vetített kép alapján többek
között megállapíthatjuk, hogy két-két egymásra vetített szín egy világosabbat
hoz létre, mégpedig olyat, amely a spektrumban a két alapszín között
helyezkedik el. A három szín egymással keverve fehéret eredményez. Hasonló
hatást akkor is elérhetünk, ha pontszerû színes fényeket egymáshoz olyan
közelre vetítünk, hogy azokat a szem már nem tudja megkülönböztetni. A
TV-vevõkészülékek színes képernyõjénél a szemnek ezt a
tulajdonságát használják ki.
A színes televíziós rendszerek a CIE/Commission Internationale de 1'Eclairage =
Nemzetközi Világításügyi Bizottság által meghatározott színrendszert
alkalmazzák. E színrendszer megértéséhez szükséges megismerkedni a
színháromszöggel, annak fizikai magyarázatával.
A kiválasztott három alapszínhez (vörös, zöld, kék) találtak olyan háromszög
alakú színelrendezést, amely tartalmazza az alapszínekbõl
kikeverhetõ valamennyi színt és egyben jól szemlélteti a színkeverés
törvényeit.
Ha egy egyenlõ oldalú háromszög mindegyik csúcsába elhelyezünk egy-egy
lámpát úgy, hogy azok az alapszíneiknek megfelelõ számú, tehát vörös,
zöld és kék színû fényt adnak, és fényerejük a szomszédos csúcsoknál
nullára csökken, akkor a háromszög területén az alapszínekbõl
keverhetõ színeket regisztrálhatjuk.
Reális színháromszög
Kísérletünkben tehát feltételezzük, hogy a háromszög
csúcspontjaiban a három alapszín 100 %-os mennyiségben van jelen.
A csúcspontoktól távolodva a fény fokozatosan gyengül úgy, hogy valamelyik
oldalán haladva a szemben lévõ csúcson már nulla lesz. A háromszög
közepében egyenlõ mennyiségben keveredve fehér színt érzékelünk /C/.
Ha csak a vörös fényforrás színét vizsgáljuk a zöld és a kék csúcsokba mutató
oldalak mentén, akkor azt tapasztaljuk; hogy a vörös szín nem, változik, de a
csúcstól távolodva egyre sötétebb s végül fekete lesz. Ugyanez tapasztalható a
másik két fényforrás esetében is.
A reális színháromszög zöld és kék csúcsai közötti oldalon a két szín
keverésébõl adódó folyamatosan változó színeket találunk, elõször
zöldet, azután zöldeskéket, majd kékeszöldet, míg végül teljesen kéket.
A vörös és a kék csúcsok közötti oldalon a cseresznyevörös, a bíbor (ez a színképben
nem található), a lila és kék szín, míg végül a kék, és a zöld csúcsokat
összekötõ oldalon kékeszöld, zöldeskék és zöld szín látható. A reális
színháromszög bármely csúcsát a fehér /C/ ponttal összekötve a vonal mentén a
szín nem változik, de változik a benne lévõ fehér fény aránya, amely a
szín telítettségét befolyásolja. A "C" pontban a telítettség nulla, a
fény kifehéredik. Természetesen a "C", pontot nemcsak a csúcsokkal
lehet összekötni, hanem a színháromszög oldalának bármely pontjával. Az így
megszerkesztett egyenes segítségével megállapítható, hogy az adott szín hány
százalék fehéret tartalmaz. Egy 100 %-os telítettségi színben fehér nincs.
Mivel a gyakorlatban alkalmazott fényforrások közül csak a laserek állítanak
elõ egyetlen hullámhosszal jellemezhetõ fényt, ezért az R, G, B
pontok nem 100 %-os telítettségûek. Ahhoz tehát, hogy pl. a
spektrumszínnel egyezõ vörös /R/ színt megkapjuk, a CR egyenes irányában
tovább kell haladnunk az R1 pontig.
A színképkalibrálás útján kapott keverési eredményeknek, vagyis a monokrom
100%-os telítettségû színeknek megfelelõ (R1 ... stb.) pontoknak
az összekötésével kapjuk a spektrális színpályát.
A színháromszöget a köré rajzolt spektrális színpályával egy X (vörös), Y
(zöld) és Z (kék) koordinátákban felrajzolva a CIE színháromszög
derékszögû alakját, az úgynevezett színdiagramot kapjuk.
Színdiagramm
A színdiagramban jól
áttekinthetõk a színfajták, a színárnyalat és színtelítettség szerint. A
tiszta spektrális színek színhelyei a körülbelül patkóformájú görbén találhatók
a megfelelõ hullámhosszokkal. Középpontban az x=0,33 és az y=0,33 helyen
a fehér fény /C/ van. A spektrális színpálya végén a BR egyenes mentén,
találjuk a bíbor színeket, amelyek a spektrumban nem fordulnak elõ,
hanem a vörös és bizonyos keverékeibõl adódnak. Az 5. ábrán a spektrális
színpálya vonala minden reális szín felületét körülfogja. Ha összekötjük a
"C" pontot egy spektrális szín helyével, akkor színárnyalatában
azonos hullámhossz vonalát kapjuk meg. A mindenkori színhely távolsága a
spektrális színpályától a színtelítettséget adja meg. Ha csökken a színhely
távolsága a "C" ponttól, akkor csökken a spektrálisan tiszta színek
aránya, vagyis csökken a tiszta színek telítettsége.
A színkör
A színárnyalat és a színtelítettség ábrázolásának egy másik
egyszerûsített formája a színkör. A színfajták ábrázolásának ez a módja a
színes televíziózásban nagy jelentõségû, mert a színes televízió
elektromos jeleinek az oszcilloszkóp képernyõjén történõ
megjelenítésekor a je1 színinformációjának kiértékeléséhez áttekinthetõ képet
ad. A vektorszkóp segítségével a különbözõ színfajták pontosan
definiálhatók, és szín-szintetizátorral az azonos színek különbözõ
idõben elõállíthatók.
A színkör középpontjában a "színtelen" fehér fény /C/, míg a
kerületén a bíbor spektrális színvonala található. A színkörben egy színt
a.színvektorral (pl. CS) lehet megadni. Ez mindig a "C" pontból indul
ki. A szín telítettsége a vektor hosszától, míg a színárnyalat a vektornak egy
vonatkoztatási vonallal bezárt szög nagyságától függ.
2.4.2.2.
A színlátás fiziológiája
A fiziológia a színlátásnak azokkal a folyamataival foglalkozik, amelyek a
fényhullámnak szemünkben okozta ingere (a látás ingere) következtében
látószerveinkben a fényhatástól kezdve a színérzet létrejöttéig végbemegy.
A látószervünk, hasonlóan más érzékszervünkhöz, három alapvetõ
részbõl tevõdik össze: magából a szembõl (érzékszerv), a
látóideg pályáiból és a látóközpontból, amely a központi idegrendszerben
helyezkedik el.
A szem mûködése bizonyos vonatkozásokban hasonlítható a
fényképezõgéphez, annak ellenére, hogy annál sokkal bonyolultabb. A
tárgyakról a szembe jutó fénysugarak mennyiségét a kör alakú írisz izmai a
pupillanyílás változtatásával szabályozzák. A szemre egy pontból esõ
fénysugarak a pupillanyíláson belépve áthaladnak a pupillán és a rugalmas
felépítésû szemlencsén, s az ideghártyán (retina) egy pontban egyesülnek,
Ily módon a szem fénytörõ közegei a tárgyakról
visszaverõdõ fénysugarakat az ideghártyára vetítik, mégpedig úgy,
hogy, ott a tárgyak kicsinyített és fordított képe jelenik, meg
A szem felépítése
A retina idegrostjai a recehártya
fotoreceptoraiból az agyba viszik az optikai jelet, mégpedig úgy, hogy a
tárgynak a hártyán megjelenõ kicsinyített, fordított képének minden
pontját egy-egy látósejt érzékeli. A nagy tömegben elhelyezkedõ pontok
nem különülnek el egymástól, hanem homogénnek látszanak. Az idegrostok
bonyolult rendszert képeznek sok belsõ kapcsolattal. A látóideg kb. 1
millió idegrostból áll, amelyek hálózata egy adatgyûjtõ rendszer.
A rostok a szemfenék meghatározott pontján futnak össze, kábelszerûen
nyalábozva haladnak át rajta (vakfolt), majd egyesülnek a látóidegnél; amely az
agyhoz vezet.
A vakfoltnál nincsenek fotoreceptorok, ennek következtében itt kép sem
keletkezik.
A fényenergiát a látás során fényérzékelõ sejtek idegingerületté
alakítják át. Az ember kétféle fényérzékelõ sejttel rendelkezik, a
pálcikákkal és a csapokkal, összesen mintegy 130 millióval. A pálcikák és a
csapok nem egyenletesen oszlanak el az ideghártyán. A kb. 7 millió
gömbölyû csapok a nappali színlátást szolgálják, a pálcikáktól jobb
idegellátottsággal.
A mintegy 18-szor annyi pálcika olyan fényérzékeny anyaggal, az ún,
"látóbiborral" rendelkezik, amellyel a csapok nem. Ennek az anyagnak
a tulajdonsága az, hogy erõs fény hatására kifakul, tompa fényben vagy
sötétben regenerálódík, jól segítve ezzel a szürkületi látást.
Fekete-fehér és színes képek egymáshoz képesti aránya
A szemre.ható fénysugarak hullámhossz-eltérései az
érzékelésben a csapok mûködése nyomán mint vörös, zöld, sárga stb.
színbenyomások jelennek meg. Ezzel szemben a pálcikák mûködése nyomán.
látási élményeinkben a különbözõ hullámhosszú fények a fehér és a fekete
szélsõ értékei között sorakoznak fel.
A pálcika alakú idegvégzõdések tehát a feketétõl a fehérig
vezetõ ún. akromatikus színskála felfogására alkalmasak, míg a csap
alakúak az ún. kromatikus színskálát fogják fel.
A színlátás természettudományos megalapozottságú magyarázata kiindulópontjának
napjainkban a Young-Helmholtz-féle elméletet tekintjük, amely szerint az
ideghártyán három különbözõ típusú idegvégzõdés van. Ezek
mindegyike más-más hullámhosszú fénysugár iránt érzékeny, úgymint a vörösre, a
zöldre és az ibolyára. A színbenyomás jellegét az az idegvégzõdés
határozza meg, amely a legnagyobb mértékben áll. ingerlés alatt. A
belõle kiinduló ingerületi folyamat játszik demináns szerepet a színérzetben.
Ha mind a három színérzékelõ idegvégzõdést egyenlõ
intenzitású inger éri, akkor fehér fényt látunk (az elmélet kiindulási alapja
volt az addítiv színkeverés, ahol a három alapszínbõl valamennyi
színárnyalat elõállítható). A Young-Helmholtz-féle elméletet
anatómiailag eddig még, nem sikerült bizonyítani.
A vizuális érzés jellege.erõsen függ az ingerlés
folyamatától, attól ,hogy a fényinger állandóan vagy folyamatosan hat-e. A
rövid ideig és egymást gyorsan követõ fényingerek egymással
összeolvadnak. Szakaszos ingerlésnél az egymást követõ jelenségek
gyorsa-ága a döntõ. Ha egy félig fehér és félig fekete forgótárcsát
elõször lassan, majd mind gyorsabban forgatunk, akkor a világos és sötét
felületek kezdeti ritmikus váltakozása helyett egy egyenetlen villogás lesz,
amit a szem kellemetlennek érez. Nagyon gyors fordulatnál a villogás
eltûnik és a nézõ egyenletes szürke árnyalatot lát.
A szürke fényérzés oly módon jön létre, hogy a fehér fényinger hatása nyomán
kialakuló látási folyamat még tart, amikor az ideghártyát már a fekete színnek
megfelelõ látás éri, és megfordítva. Az azonos érték, ahol a villogás
megszûnik és egy egyenletes szürke árnyalatnak ad helyet, az
összeolvadási frekvencia vagy villogási határ.
A villogási jelenséget a következõ tényezõk befolyásolják: a
teljes képtartalom közepes fényintenzitása; az egyes képrészek változása adott
idõegységen belül, a világos és sötét közötti idõtartam; az
intenzitáskülönbség világos és sötét között; és a fény színe. A villogási
jelenség a videotechnikában nagy jelentõséggel bír.
Ha egy tárgyra fény esik, akkor a fénynek egy része
elnyelõdik, a másik része visszaverõdik. A felületrõl
visszavert rész adja a felület színét. A fényforrások színeit közvetlen
színnek, a fényforrás által megvilágított felület színét a közvetett színnek
nevezzük.
A videofelvétel elengedhetetlen mûvelete a helyszín körültekintõ
bevilágítása, mert azzal a személyeket, tárgyakat hangsúlyozni, kiemelni lehet.
Törekedni kell az egyenletes, lágy megvilágítás elérésére. A természetesnek
látszó árnyék a felvételen növeli a valóságérzetet.
Stúdióban és külsõ helyszíneken más-más lehetõség van a
megvilágításra. Vannak olyan helyszínek, ahol már megfelelõ számú és
minõségû fényforrás áll rendelkezésre - pl.: sportcsarnokok,
színháztermek --, de vannak olyan helyszínek, ahol nincs megfelelõ
világítás, ezért gondoskodni kell errõl.
A megfelelõ világítás kialakítását sok tényezõ befolyásolja (pl.:
lámpák fajtája, a díszlet, a szereplõk öltözete stb.). A kamera nem úgy
érzékeli a bevilágított helyszínt, mint ahogy az a valóságban látszik, ezért a
monitoron nézett képhez kell viszonyítani, hogy az valóságosnak tûnjön.
Itt az emberi arc színeire és a fekete illetve fehér színekre kell
összpontosítani, és azokat kell tisztára beállítani.
A világítás típusai
A világítás kialakítása függ a helyszíntõl, a
díszlettõl, a kamerák számától, a szereplõk mozgásától, ezért
ezektõl függõen változhat.
A világítási rendszerben lévõ egyes fényforrások típusai:
1. A fõfény, ami az egyetlen fényforrást, a napot, vagy a szobában a
lámpát imitálja.
2. Az ellenfényt a személy vagy a
tárgy mögött helyezzük el, az optikai tengelyen átmenõ függõleges
síkban, vagy attól jobbra illetve balra. Ez a fény a tárgy sziluettjét rajzolja
körbe és elnyomja az árnyékok egy részét.
3. Az élfényt különleges hatások
elérésére alkalmazzuk, ez az optikai tengelyre merõleges és
felülrõl világít
A négy alapfény típuson kívül még
használhatunk további derítõfényeket az árnyék vagy a kontraszt
viszonyok gyengítésére.
A személyek és a tárgyak bevilágításán túl szinte minden stúdióban külön
fényeket használnak a díszletekre és a háttérre. Ezzel a képtér tágítása,
szûkítése és a különbözõ hatások elérése lehetséges.
A forgatás helyszínén a világítást úgy kell beszerelni, hogy a lámpák és a
kábelek ne zavarják a szereplõk és a kamera mozgását., és ne legyenek
képben.
Szép esztétikailag is értékelhetõ videofelvétel csak megfelelõ
világosítással készülhet.
Ellenõrzõ kérdések
1. Kinek és mikor sikerült elõször a fehér fényt
alkotóira bontania?
2. Melyik a 3 alapszín?
3. Rajzolja le a 3 szín egymásra vetített ábráját és a
reális színháromszöget.
5. Melyek a világítás típusai, és mik a jellemzõik?
2.5. A hang jellemzõi a videofelvételeken
Az ember érzékelésének egyik sajátossága, hogy a vizuális
információval együtt járó vagy azzal kölcsönhatásban lévõ auditív
információ alapján képes tárgyak, jelenségek felismerésére, azok helyének
lokalizálására. A hangszereket hangjuk alapján is felismerjük, magunk elé
képzeljük anélkül, hogy látnánk õket. Ez a tény is felhívja figyelmünket
arra, hogy a videofelvételek készítése során a hangoldal tervezése,
technikailag tökéletes kivitelezése ugyanolyan fontos feladat, mint a vizuális
oldal megvalósítása, jellemzõinek hangsúlyozása. Az auditív oldal is
tervezhetõ, objektiválható és céljaink figyelembevételével alakítható.
Így a videofelvételek hangját a didaktikai és módszertani meggondolások szerint,
a tartalomnak és a felismerési folyamat jellegzetességeinek megfelelõen
kell kialakítani.
Pedagógiai szempontból lényeges speciális funkciói vannak, amelyeket a
felvételkészítés során célraorientáltan lehet megvalósítani. Ilyen funkciók
lehetnek a következõk:
a.)..Információk közlése és elmélyítése;
b.) Az oktatási folyamat irányítása;
c.) Motiválás
d.) Gondolkodási folyamat aktivizálása;
e.) Érzések kiváltása
Ezeknek a funkcióknak a megvalósításához a következõ
hangfajták alkalmasak:
1. Kommentár - feladata a vizuális információ
megerõsítése és kiegészítése
2. Dialógus - ez lehet beszélgetés vagy interjú; az emberi kapcsolatok,
viszonyok és szituációk bemutatására alkalmas
3. Eredeti hang - vizuálisan megragadható jelenségek korrelátumaiként jelen
lévõ hang rögzíthetõ
4. Zajok-zörejek - vizuális képpel együtt lesznek azonosíthatók
5. Zene - a látványt befolyásolja, lehet dokumentáló, háttér, illusztráló és
affektív zene
A hang elõsegítheti a felvételen közlésre szánt információk optimális
feldolgozását
Ellenõrzõ kérdések
1. Melyek a hang funkciói?
2. Milyen hangfajtákat ismer?
A montázs idõbeliségre vonatkozó jelzései:
1. A folyamatos cselekvés
2. Az idõben párhuzamosan zajló cselekvés
3. A események idõrendjének felcserélésével megszakított cselekvés
ábrázolásának felismerése, magyarázata
A filmekben a legjelentõsebb beállítás sem elegendõ ahhoz, hogy a
képnek megadja a teljes jelentését. Ezt a képnek a többi kép között elfoglalt
helyzete határozza meg. A montázs (vágás) jelenti a végsõ
"simítást" a filmen.
A kamerák által a különbözõ beállításokban alkotott képsíkok minden
átmenet nélkül követik egymást.
A képvágások leggyakoribb típusai:
- Éles(kemény) vágás
A leggyakoribb képi kapcsolási módszer. A kamerák által különbözõ
beállításokban alkotott képsíkok minden átmenet nélkül kapcsolódnak egymásba.
Az éles vágás tömöríti, lerövidíti, sûríti a mondanivalót, de többkamerás
felvételeknél mozgalmassá, követhetõvé teszi a produkciót. Külsõ
felvételeknél szinte mindig ezt használják.
- Ki és betûnés (elsötétedés-kivilágosodás)
A kép elsötétül, majd kivilágosodás közben lassan kibontakozik a
következõ kép. Hangsúlyos tagolási eszköz, eltávolítja egymástól a
képeket. Többnyire hosszabb idõ elteltét , egy cselkmén yúj szakaszát,
fejezetét jelzi.
- Áttûnés
Az áttûnés (fokozatos átmenet) fékezi a képek elõrehaladását.
Kapcsolatot, átfutást, összeolvadást teremet az egységek között, szubjektív
mozzanatot visz a képkapcsolásba.
- Képáttolások
Az új kép valamilyen irányba vagy alakzatba kitolva letörli az
elõzõt a képernyõrõl. Különösen alkalmas helyszínek
, cselekvések elválasztására.
- Törlés
A képet függõleges vagy vízszintes, átlós, vagy egyszerre több irányból
betörõ sötétség szorítja ki
A vágást úgy kell elkészíteni, hogy az megfeleljen a
formanyelvi szabályoknak :
A videofelvétel-készítés során különbözõ mozgóképek részleteibõl
összeillesztve vagy összemásolva alkot egy egészet. Összeszerkesztéskor gyakran
elõfordulhat, hogy olyan dolgok kerülnek egymás mellé, amelyek ütik
egymást, és nem megszokottak.
A vágásnál fontos , a gyakorlatban jól alkalmazható alapelvek:
- Ne kerüljön totál képsíkra totál
- Vágóképnek használhatók inzertek is (feliratok, diasorozatok, ábrák, stb.)
- A képsíkok vágása között fontos a fokozati sorrend
- A videoprogramok helyszíneinek, cselekményeinek váltására különbözõ
videó effektusokat célszerû alkalmazni.
Egy kisebb helyszínen belül, ahol két kamera egymás mellett
áll, nem ajánlott egymás után használni õket, ha mind a kettõ
totál képsíkot mutat, még akkor sem, ha különbség van közöttük. Két totál akkor
alkalmazható közvetlenül egymás után, ha a helyszínek nagyméretûek, mint
pl.: tájak, városok bemutatásakor.
Külsõ felvételeknél ügyelni kell arra, hogy ne úgy legyenek a képsíkok
egymás mellé szerkesztve, hogy azok darabossá tegyék a felvételt. Ilyenkor
mindig kell úgynevezett vágóképeket, közelieket felvenni, amelyek
mondanivalójukat tekintve semlegesek, de szerves részét képezik az egésznek. Így
ezek tetszõleges helyen rövid ideig bevághatók, ezzel biztosítva a
felvétel folyamatosságát.
A program maga digitális off-line és on-line videoeditálást
tesz lehetõvé. 3 videosíkjávaleleget tesz a kreatív gondolkodású
rendezõk elvárásainak. Multimédia rendszerek szerkesztéséhez jól
alkalmazható.
3.2.1. Program indítása
Non-lineáris, PC alapú videóeditáló rendszer
Bekapcsoljuk a Video Editáló Rendszerhez tartozó eszközöket.
A bejátszó magnóba beletesszük a videokazettát. A számítógépünkön elindítjuk az
Adobe Premiere programot és kiválasztjuk a CAPTURE menübõl a MOVIE
CAPTURE menüpontot (ezzel tudjuk a videofelvételt bedigitalizálni
számítógépünkbe).
Következõ lépésként elindítjuk a lejátszást a bejátszó magnón (PLAY
gomb). A számítógépünk monitorán megjelenik a következõ ablak, ahol már
látjuk is a bejátszani kívánt filmet. Ezen az ablakon látható a RECORD gomb,
amelyre akkor kell klikkelni, amikor megtaláltuk azt a képet, ahonnan a
digitalizálást szeretnénk kezdeni. Ezután a számítógép digitálisan rögzíti a
merevlemezre (kijelölt háttértár) a videojelet. Ez a mûvelet egy kis
idõbe telik, ugyanis 1 másodperc alatt 25 frame (képkocka) kerül
rögzítésre. Ha úgy látjuk, hogy meg van az utolsó kép is és már többre nincs
szükségünk, akkor a STOP gombra kell kattintani. A STOP gombot megnyomva a gép
automatikusan felajánlja a mentést (Filename: név.AVI). Ekkor a Monitor
ablakban láthatjuk, játszhatjuk le a bedigitalizált videoanyagot. Itt pontosan
be lehet állítani a videofilm elsõ és utolsó képkockáit is, ha nem
tudtuk volna pontosan elindítani és leállítani a felvételt.
Most Monitor ablakból vigyük át a felvételt a Projekt ablakba.
Adobe Premiere munkaképe
A képernyõn több ablak is látható. A képernyõ
felsõ részén látható a Time Line (idõsík), (léptéke a másodperc),
ez az az ablak ahová a "mozi" idõ függvényében
elhelyezhetõ, ez gyakorlatilag a szerkesztõ felület.
A képernyõ bal alsó részében van a Monitor ablak, amelyen meg lehet
nézni az éppen aktuális "mozit".
A képernyõ jobb alsó részében található a Project ablak, amely
tartalmazza a szerkesztésre váró file-okat, állományokat, amelyek lehetnek
mozik, képek, szövegek, hanganyagok.
Az ablakok nevei fontosak a munkák szempontjából, hiszen az ablakok elrendezése
nem minden számítógépen egyezik meg.
A következõ lépés a kezdõ kép generálás. A
kezdõkép egy szöveg, amely a következõ: A média számítógépes
világa és gyakorlatban való alkalmazása
A szöveget a Project menüben lévõ Create menüpontból a TitleDeko
almenüpontra kattintva készíthetjük el. A képernyõn ekkor egy
szövegszerkesztõhöz hasonló ablak jelenik meg. Ebben az ablakba beírjuk
a szöveget, majd a szöveg méretét, betûtípusát is kiválaszthatjuk, és
rendezhetjük a képernyõn. Miután "megformáltuk" a szöveget, a
File menübõl az Accept title_return to Premiere menüpontot kiválasztva
lementjük, elnevezzük (név.tdk). A következõ lépés, hogy a TimeLine-on
elhelyezzük a Video 1A idõsíkra és beállítjuk, hogy 10 másodpercig
jelenjen meg a szöveg.
A kezdõ kép után elhelyezzük a videofilmet, amelyet
a Video 1B idõsíkra helyezünk el. A videofilmet úgy kell elhelyezni,
hogy a kezdõ szöveg után legyen átfedés.
A képernyõn az idõt mutató vonal felett láthatunk egy kékes
színû, minkét végét háromszöggel lezárt keskeny vonalat. Ez jelzi
számunkra azt a területet, amelyet le kell majd játszania a számítógépnek.
Ennek a vonalnak a hosszát akkorára kell módosítani, hogy a jobb oldali része
egy idõbe essen a Video 1B idõsíkon elhelyezett mozink
végsõ idõpontjával. Ezután ki kell választani egy átmenetet, a
Transitions menübõl. Az átmenet kiválasztásakor a "Real Time
Magic" átmenetet használtam, amit kiválasztása után a TimeLine-on a
Transition vonalra kell rakni. Ekkor látható, hogy a kiválasztott átmenet
hossza automatikusan akkora, amilyen nagyságú a szöveg és a mozi közötti átfedés.
Az átfedés nagyságát persze mi is beállíthatjuk és pontosíthatjuk.
Most állítsuk be az átmenet jellemzõit. Az idõsíkon lévõ
átmenet ikonra kettõt kattintva megjelenik a képernyõn a Bound
vipe Settings ablak.
A Shour Actual Sources bekapcsolásával láthatóvá tehetjük a kiindulási és a
végpontokat. Ebben az ablakban megnézhetjük, hogy helyesen választottuk-e ki az
átmenetet, amelyet befolyásolhatunk úgy, hogy az elõzõ kép
módosuljon a következõre, vagy pedig a következõ kép hasonuljon
az elõzõ kép kockájára. Ha megfelel, akkor az OK gombra kattintva
elfogadjuk.
A videoanyagot egy újabb átmenet követi és azután szöveg,
amely a következõ: Az órán készített digitális fényképek bemutatása. Ez
a felirat 3 másodpercig látható. A szöveget ismét átmenet követi, majd az öt
fénykép, amelyek között szintén átmenet van. A bemutató anyagot egy
szöveg zárja be.
Ha meg akarjuk tekinteni a munkánkat, akkor csak az ENTER billentyût kell
lenyomnunk és ekkor a gép újraszámolja és rögzíti a beállításokat.
Munkánk befejezéséhez az Export menübõl a Movie Settings
General Setting Microsoft.AVI formátumba kell elmenteni.
Ehhez a mentéshez azonban be kell állítani az idõsík feletti vonalon a
renderelési tartomány nagyságát (kezdési és vépont).
Ellenõrzõ kérdések
2. Sorolja fel a vágás alapelveit!
Kötelezõ szakirodalom:
1. Kosik Orsolya: Mozgókép készítési alapismeretek - Modultankönyv
2. Mozgókép készítési alapismeretek - Hálózati segédanyag
Ajánlott szakirodalom:
1. Balázs Béla: A látható ember - A film szelleme
(Gondolat Kiadó, Budapest, 1984.)
2. Bazin André: Mi a film?
(Osiris Kiadó, Budapest, 1995. )
5. Lumet, Sidney: Hogyan készül a film?
6. Nemeskürti István: Mozgóképtõl a
filmmûvészetig
Segédlet:
Hálózati segédanyag: Mozgókép készítési alapismeretek