Friss Levegő

Rendezte: Kocsis Ágnes

Játék idő: 109 perc

Főszereplők: Viola (anya): Nyakó Juli

Angéla (lány): Hegyi Izabella

Marina (barátnő): Turóczi Anita

Elemzés:

A film műfajilag a melodráma kategóriába tartozik. Ezen belül éles társadalomkritika is, amely a főszereplők szemével mutatja be a szociális hátteret, amelybe- akaratlanul is - de beletartoznak.
Monoton ismétlődések alakítják a film „ritmusát”, sok helyen látszólag túlzott az „üresjárat”érzést keltő képsor, ám ez koránt sem véletlen, az unalom, a már-már elviselhetetlen egyhangúság kifejezésének az eszközei. A szocreál hangulat mindvégig kitart, sokáig elhitetve a nézővel, hogy a nyolcvanas években jár. Vizualitásra épít, a hang, a zene kifejezetten jelentőségtelen ebben az esetben. Jól megkomponált képi elemekkel éri el a kívánt hatást. A szürke környezettel éles kontrasztot alkot a szereplők ruházata. A nyomasztó hangulatot csak fokozza az elsődleges helyszín- a lakás- ábrázolása. Minden tárgy az előző rendszer kispolgári ízlését tükrözi, ezáltal olyan érzést kelt bennünk, mintha az itt élők nem tudnának kiszakadni a múltból. Egy letűnt korszak élő mementóiként tehetetlenül sodródnak korunk felgyorsult véráramlatában. Nyilván ez a helyzet anyagi okokra is visszavezethető.

A történet az anya bemutatásával indít.

Viola negyvenes éveiben járó, még mindig vonzó asszony, aki egyedül neveli leányát, Angélát. Egy nyilvános w.c.-ben dolgozik. A munka immáron életének részévé vált, képtelen elszakadni tőle, mint ahogy a légfrissítők illatától sem. Egyfajta álomvilág ez, ahol ő több mint a w.c.-s néni…Hiszen kicsi „irodája”steril-fehér falait bordó tapéta színesíti , olcsó selyemvirág ’nyílik’ az asztalán, s a rádióból pedig keserédes melódia szól. Vajon önvédelem ez, mely megvéd a külvilág intrikájától, a gúnyos tekintetektől, vagy a saját vágyaktól? Vágyakozás a „kintre”, vágyakozás a jobb életre. Vágyakozás, igen …a friss levegőre. A filmben többször feltűnik még a „friss levegő”szimbólum, mintha csak a cím visszhangja lenne. Viola elkeseredetten keresi a szerelmet –újsághirdetések által – sikertelenül. Ezzel be is fejeződik az anya bemutatása, immár a lány kerül a figyelem középpontjába. Angéla 17 éves, nehéz időket él meg. Már a felnőtté válás határmezsgyéjén áll, s még sem tud túllépni a gyermekkor küszöbén. Felnőtt lét telve van felelősséggel, kínos kötelezettségekkel, így nem is csoda, hogy Angéla is tovább maradna gyerek, ha a körülmények ezt lehetővé tennék számára. Álmai, vágyai sokkal színesebbek, mint a valóság, amelyben él. Neheztel anyjára, elítéli őt és mindazt, amit képvisel. A párbeszédek- illetve azok hiánya- mindent elárulnak a kettejük kapcsolatáról. A feszültség, amely szinte kézzel tapintható, nyomasztóan hat a nézőkre is. A szereplők közvetítésével mi is átérezzük a depressziót. Egyetlen dolog köti össze őket: A polip c. krimisorozat. Titkolt vonzódásuk a főhős, Cattani felügyelő felé a felületes szemlélő számára észrevétlen marad. Angéla szobájának falán éppúgy található a felügyelő arcképe, ahogyan az anya „irodájába” is. Angéla tehetséges, ám nem tud mihez kezdeni a képességeivel. Nagy álma a divattervezés nyilvánvalóan álom marad, hiszen képtelen újat alkotni, megragad az „ódivatú” formáknál, amelyek annyira megvetett anyját idézik. Szabadulna ebből a különös, lelassult mozaikvilágból, de valójában lázadása értelmetlen. Nem képes túllátni a korlátokon. Csak a szabadság érdekli, ami az után van az elképzelhetetlen a számára.

A cselekmény nagy ellentét párokra épül. (Pl: anya-lánya, lány- barátnő, vagy az élethelyzetek kezelése.) A szerelemben is ellentétes érzelmeket élnek meg. Viola keresi a szerelmet, egyre csüggedtebben, amíg Angéla kéretlenül is belébotlik. A férfikarakterek meglehetősen kidolgozatlanok. Egyforma jellemvonásokkal vannak felruházva. Ugyanolyan ügyetlen, kissé impotens figuráknak látjuk őket. Nyilván ez a fajta jellemábrázolás a főszereplők szemszögéből értelmezhetőek. Hiszen mindketten az abszolút hős-típusra vágyakoznak-, akit ebben az esetben Cattani figurája testesít meg. Az abszolút hős-, aki jóképű, visszafogott, intelligens, s erkölcsileg feddhetetlen!- áll szemben a valóságos férfiakkal, akik főhőseink számára nem többek puszta ösztönlényeknél.

Mindkét nő elszigetelődött. Alig tartanak fenn kapcsolatot másokkal. Igaz Angélának van barátnője, egy osztálytárs, Marina személyében. Igaz, hogy ez a kapcsolat sem eszményi barátság, sokkal inkább felszínes. Marina tökéletes ellentéte Angélának. Ő minden anyagi támogatást megkap otthonról, nem gátolják önmegvalósításra tett törekvéseit sem- ez tükröződik az öltözködésén és a hajviseletén is. Mégsem mondhatnánk szabadnak, hiszen a szülői szeretet nemcsak lehetőségeket ad, hanem korlátokat is szab számára. Ebben az esetben a szülő figuráját az apa testesíti meg.(Újabb ellentét.) Marina még keresi önmagát. Erre utal rózsaszínben pompázó öltözéke és hajszíne is, amely a szőkétől a magentáig többféle árnyalatot mutat. Megfelelni akarás húzódik meg a háttérben. Megfelelni az apa igényeinek, - aki nyilván még mindig az ártatlan gyermeket látja Marinában – s megfelelni a kortársak elvárásainak, akik előtt már felnőttként mutatkozna meg. Hiába „leplezi” magát felnőttes szokásokkal (cigaretta), megnyilvánulásai egyértelműen elárulják, hogy még igenis gyermek, akinek szüksége van a szülői útmutatásra, támogatásra. Angéla viszont nem kér anyja szeretetéből. Úgy véli, függetlenségének gátja Viola, éppen ezért idegenként kezeli őt. Viola azonban tiszteletben tartja a lányt. Soha nem lép be annak birodalmába, órákig sikálja magát munka után, hogy Angélát nem irritálja a szag. (Ugyanis Angéla igen sajátosan nyilvánít véleményt: anyja hazatérte után sarkig tár minden ablakot –ismét megjelenik a „friss levegő” motívum.) Az expozíció csúcspontja, amikor Angéla kísérletet tesz a szabadulásra. Itália felé indul, ahol a jobb élet várja. Egy olyan világ mely tele van tiszta, élénk színekkel, Cattani felügyelőkkel, divattal és sok lehetőséggel….. Egy világ ahol a levegő nem légfrissítő szagú. De az álmok sokszor csak álmok maradnak, mint ebben az esetben is. A monoton cselekményszövésben szinte üdítően hat a jól megkomponált, szatirikus csattanó (Angéla nemhogy Magyarországról nem tud elmenekülni, de még Pestről sem.). Mégsem tudunk igazából nevetni, inkább sajnálatot érzünk a lány naivitása láttán. Angéla hazamegy, s mire belép a kis panellakás ajtaján már maga mögött hagyta az álmait. Hirtelen felnőtté válik. A film utolsó harmadában Angéla jellemfejlődését követhetjük nyomon, amely a hirtelen jött kiugrási kísérlettel kezdődik. A folytatást a véletlen hozza meg. Violát kirabolják, kórházba kerül. Angéla megteszi az első lépést a kettejük között húzódó szakadék áthidalása érdekében. S eljön az idő, amikor kénytelen lesz áldozatot hozni. Képessé válik átérezni anyja helyzetét. Átveszi a munkát a nyilvános w.c.-ben. Kénytelen, hiszen szembesül a valósággal – az álmokat nem lehet megenni.